Minden, amit a földi Jézustól tudunk, az evangéliumokat szerző elfogult hívőktől származik. Nincs egyetlen közvetlen forrásunk róla, ezért lehetetlen történetiségét megállapítani. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem létezhetett egy történelmi Jézus. Időben a legkorábbi információt Jézusról Pál levelei tartalmazzák, amely nem tartalmaz semmilyen valós történelmi adatot (lásd: 17) . Ugyanakkor az evangéliumok mitológiai-jelképes jellege miatt nem tudjuk megállapítani, hogy mennyi történelmi valóságot tartalmaznak. Amint a korábbi bejegyzésemben részleteztem, egyetlen korabeli történetíró sem beszél Jézusról (lásd: 5, 6). Ha Jézus olyan híres volt, mint ahogy az evangéliumok bemutatják, akkor igen különös, hogy nincs róla egyetlen feljegyzés sem (lásd: 4). Ezt az ellentmondást csak úgy tudjuk feloldani, ha arra a következtetésre jutunk, hogy a valós Jézus lényegében egy jelentéktelen prófétácska vagy egy mítosz volt. 

A probléma az, hogy a szakemberek Jézus történetiségét alapértelmezett hipotézisként fogadják el. Az első bejegyzésemben (lásd:1) felsoroltam néhány tekintélyes könyvet, amelyben a szerzők próbálják megvédeni Jézus történetiségének elméletét (Gerd Theissen,The Historical Jesus: A Comprehensive Guide; Van Voorst, Jesus Outside the New Testament ; Bart Ehrman, Did Jesus Exist?) Mindegyik forrás elköveti a következő két nagy hibát: a mítoszelmélet gyenge verzióit próbálják megcáfolni, majd egy logikailag érvénytelen módszerrel próbálják védeni Jézus történetiségét úgy, hogy egyes, Jézusról szóló kijelentések történetiségét próbálják igazolni.

Még ennél is nagyobb hiba az, amikor Jézus történetiségének védelmezésében egyesek a nyilvánvaló tényekkel ellentétes dolgokat állítanak. Ilyen például, amikor E.P.Sanders azzal dicsekszik, hogy „Jézusról jobb forrásaink vannak, mint Nagy Sándorról”. Ennél nagyobb öngyilkos megjegyzést már nem lehet elkövetni. Richard Carrier szerint, több mint féltucat többé-kevésbé objektív történelmi feljegyzésünk van Nagy Sándorról olyanoktól, mint Diodórosz, Dionüsziosz, Rufus, Trogus és Plutarchosz. Egyikük sem képviselt valamilyen dogmát vagy volt Nagy Sándor fanatikus híve, hanem nagyjából elfogulatlan történészek voltak. Néhányan közülük a kor kritikus elemzői is voltak, és a szemtanúk neveit is feljegyezték, de Jézus esetében semmi hasonlóval nem találkozunk. Ezen kívül Nagy Sándort több kortárs forrásban is megemlítik, sőt felíratok, érmék, eredeti szobrok és hadjáratairól szóló agyagtáblák is igazolják létezését. 

A bibliakutatók által elképzelt sokféle Jézus közül a legnépszerűbb az apokaliptikus próféta Jézus (egy következő bejegyzésben részletesebben beszélek erről). Dániel könyvéről már kiderült, hogy fikció, melynek főszereplője egy fiktív apokaliptikus próféta volt. Rendkívül találó jellemzése az evangéliumok Jézusának. Pál a leveleiben pedig a hallucinációs élményeiben szereplő égi Jézus apokaliptikus üzeneteiről ír. Nem kell Jézusnak történelmi személynek lennie ahhoz, hogy jövendőlések származzanak tőle. Szinte az egész Jelenések könyve egy egész tollbamondás (Jel.1:10-3:22). Miért kellene azt hinnünk, hogy ez evangéliumok által állított jézusi mondások egy földi személytől származnak? Miért ne lehetne ugyanolyan látomásból származó kinyilatkoztatás, mint a Jelenések könyve?

Rudolf Bultmann már 1941-ben megállapította, hogy az alapvető probléma, hogy „Jézus Krisztus Isten fia, aki öröktől fogva létezett, valamint egy történelmi személy, a názáreti Jézus, logikailag ellentmondanak egymásnak, így összeillesztésük bonyolítja a Jézus létezésének bizonyítását”. Nincs bizonyítékunk a történeti személyre, és a mitikus Jézusból nem következik a történelmi Jézus létezése. Ezért az egyik oldalon két alapvető elmélettel rendelkezünk Jézus történelmiségét illetően. Az egyik táborba tartoznak azok, akik a kettő közé egyenlőséget tesznek (a názáreti Jézus az öröktől fogva létező Isten fia), a másik táborba pedig tartoznak azok, akik azt állítják, hogy az égi Jézus a történeti-názáreti Jézus mítoszépítési folyamatából származik. A harmadik tábort tekinthetjük a mitológiai Jézus elmélet mellett érvelőknek, akik ugyanerről beszélnek, csak fordított sorrendben, mégpedig, hogy az eredeti mítoszt (öröktől fogva létező Isten fiát) tovább építették és megformálták a földi Jézust. Mindegyik elmélet esetében, választ kell adni egy alapvető kérdésre: ‘Hogyan történt?’ A kérdésre adott válaszból kiderül, hogy Jézus történelmi vagy mitikus személy. Amennyiben a történeti Jézus elmélet helyes, a mitikus Jézus hamis és fordítva. 

Jézus történetiségéről nagyon sok elmélet kering, amelyek ellentmondanak egymásnak. Gyengití egy elmélet igazságtartalmát,  ha ugyanazon kiinduló bizonyítékokra több emélet is felépíthető. Megadhatunk egy kezdeti valószínűséget arra, hogy az elmélet igaz-e, anélkül, hogy az eméleteket alátámasztó bizonyítékokat részletesen megvizsgálnánk, de ez nyílván rendkívül alacsony lesz. Ezért sokkal hatékonyabb az egymásnak ellentmondó elméletekből kiválogatni a megegyező elemeket, megalkotni az elméletek közös magvát. Például, ha mind a tíz egymásnak ellentmondó történeti Jézus elmélet tartalmaz néhány közös állítást, akkor azok valószínűsége, akár közel 100% is lehet. Egy minimalista elméletnek (csak a többi elmélet által is elfogadott dolgokat tartalmazó) sokkal nagyobb az elsődleges valószínűsége, viszont nehezen illeszthetőek bele az ellentmondó tények. 

Az első táborban tartozók (az Isten fia és a názáreti Jézus közé egyenlőséget tevő) elmélettel a történészek nem igazán foglalkoznak, mert  az elmélet előfeltételezéseit nem lehet történelmileg alátámasztani. Tehát marad a második (a názáreti Jézusból Isten fiát faragó) és a harmadik (az égi Jézus mítoszból egy földi Jézus mítoszt formáló) minimalista elméletek megfogalmazása. Richard Carrier megfogalmazása szerint a következő két minimalista elméletet érdemes összehasonlítani:

Jézus történetiségének minimalista elmélete

Több ezer Jézus nevű ember élt Júdeában generációkon keresztül, tehát egy ilyen nevű ember egészen biztos, hogy létezett. Sőt, statisztikailag azt is állíthatjuk, hogy Poncius Pilátus több Jézus nevű embert is keresztre feszíthetett, hiszen minden 27. személyt Jézusnak neveztek. Ha elhisszük azt, amit az Apostolok cselekedetei mond (1:15), hogy 120 fővel indult el a mozgalom, akkor legalább négy Jézus biztos volt közöttük. De ezek közül egyik sem az a Jézus Krisztus, akinek a létezését szeretnénk igazolni. Azt könnyű igazolni, hogy az evangéliumok által különböző formában bemutatott Jézus nem létezett, hiszen nem valós személyként van bemutatva, – de attól még létezhetett egy igazi Jézus Krisztus. Az evangéliumok azért tartalmazhatnak némi utalást a valós személyre. 

A történelmi Jézusról legalább 12 ‘tényt’ feltételez a szakma: (1) Jézust keresztelő János keresztelte meg, (2)egy galileai tanító és gyógyító, (3) tizenkét tanítványt vett maga mellé, (4) Izrael területén tevékenykedett, (5) vitába keveredett a kor vallásos vezetőivel, (6) római hatóság feszítette keresztre Jeruzsálemen kívül, (7) halála után követői sajátos mozgalmat indítottak, (8) néhány zsidó üldözte az új mozgalom követőit, (9) Jézusra sokan prófétaként tekintettek,(10) sokszor beszélt Isten országáról, (11) kritizálta a zsidó egyházvezetőket, és (12) a zsidók királyaként feszítették keresztre a rómaiak. De ez nem a minimalista Jézus és a legtöbb fenti ‘vitathatatlan tényt’ a történészek már elvetették. A 7. és 8. állításon kívül, amely a mitikus Jézus esetében is igaz lehet, egyetlen elem sem támasztható alá az evangéliumokon kívül. Arról részletesen írtam (a következő blogbejegyzésekben: 10, 11, 12, 13), hogy mennyire nem tekinthetjük hiteles forrásnak az evangéliumokat. A 6. és a 10. Állításokat leegyszerűsített formában talán meg tudjuk menteni, – hogy Jézust keresztre feszítették, és vitatott dolgokat hirdetett, – ha Pál leveleit egy kicsit átértelmezzük. Itt azt sem vizsgáljuk, hogy Pilátus alatt vagy Heródes Antipás alatt feszítették keresztre, mert mindkettő mellett érvelnek a kutatók. De azért adjunk egy esélyt az elméletnek, hogy kiderüljön mennyire védhetetlen.  

Richard Carrier szerint alapvetően a következő három minimális állítást tekinthetjük egy értelmes megközelítésnek Jézus történetisége elmélet felépítésénél:

  1. Egy ember, akit valamikor Jézusnak neveztek, még életében követőket szerzett, akik halála után egy beazonosítható mozgalomként folytatták.
  2. Ő ugyanaz a Jézus volt, akiről követői azt állították, hogy zsidó vagy római hatóságok kivégezték.
  3. Ő ugyanaz a Jézus, akit néhány követője istenként kezdte imádni. 

Ha mindhárom kijelentés igaz, akkor a Jézus mítosz elmélet értelemszerűen téves. Amennyiben valamelyik állítás hamis, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem létezett történelmi Jézus. A Jézus mítosz elmélet akkor igaz, ha legalább az egyik állítás téves. 

Korábbi bejegyzéseim alapján már világossá tettem, hogy komoly kétségek merülnek fel a fenti állításokkal kapcsolatban. A történészek és bibliakutatók semmilyen bizonyítékot nem találtak még az első állítás alátámasztására. E szerint akkor lenne esélye egy történeti Jézus elméletnek a mitikus Jézus elmélettel szemben, ha valaki kidolgozna egy olyan elméletet, amely konzekvensebb, vagyis a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűbb. Amíg valaki nem áll elő ilyen igazolható előfeltevéssel, addig Jézus történetiségének a feltételezése nem egy komolyan vehető elmélet. 

A mitológiai Jézus minimalista elmélete

El kell mondanom, hogy legalább annyi alaptalan mitológiai Jézus elmélet létezik, mint amennyi történelmi Jézus elmélet. Óriási munka volna minden elmélet érdemeit és gyenge pontjait számba venni. Ezért ebben az esetben is bemutatom azt a minimalista megközelítést, amelyik a legkönnyebben védhető. Majd összehaslítjuk a két minimalista elméletet, hogy levonhassuk a következtetéseket. Richard Carrier a következő formában fogalmazza meg a mítosz elmélet alapelemeit:

  1. A kereszténység kezdetén, Jézus Krisztusról azt gondolták, hogy ő is egy égi istenség.
  2. Mint más égi istenekről, Jézusról is azt hitték, hogy álmok, látomások és prófétai kinyilatkoztatások útján kommunikál.
  3. Az égi istenekhez hasonlóan Jézusról is azt hitték, hogy a természetfeletti világban elviselte a testet öltéssel, halállal, eltemettetéssel és feltámadással járó szenvedést.
  4. Jézusról is, mint sok más égi istenségről, a hívők felépítettek és tovább meséltek egy allegorikus történetet, amely a földi valóságba helyezi őt, és olyan történelmi isten-emberként mutatja be, akinek van földi családja, követői, ellenségei, bölcs mondásai és csodatettei.
  5. A hívők későbbi nemzedéke elhitte (legalábbis úgy tanította), hogy ezek a spirituális történetek valóságosak. 

Ez a minimalista mitológiai Jézus elmélet. Ha bármelyik az 1-4 közül hamis, akkor joggal mondható, hogy Jézus nem mítoszként kezdte életét, hanem csak úgy végezte. De legalább egynek hamisnak kell lenni ahhoz, hogy a ‘volt egy történelmi Jézus’ kijelentésnek igazság tartalmat tulajdoníthassunk. Az ötödik kijelentés vitathatatlanul igaz, (ez érvényes Jézus történetiségének esetében is) hiszen a történelmi bizonyítékok minden kétséget kizárva alátámasztják. 

Amennyiben az első állítás kevésbé valószínűbb, mint Jézus történetiségének minimalista elmélete, akkor határozottan kijelenthetjük, hogy Jézus történelmisége valóság. De nem az! Az eddigi bejegyzésemben részletesen beszéltem arról, hogy milyen források alapján bizonyíthatjuk a minimalista mitológiai Jézus elmélet igazságát. 

Az első bejegyzésemben felsoroltam azokat a szakmai munkákat, amelyek alátámasztják a mitológiai Jézus elmélet igazságát. Most csak kiemelném a legjobb három könyvet, amit nem tudtak eddig elfogadhatóan cáfolni Jézus történetiségét védő szakemberek: Earl Doherty, The Jesus Puzzle; Thomas Thompson, The Messiah Myth; Thomas Brodie, Beyond the Quest for the Historical Jesus . 

Egy átfogó kép kialakítása érdekében, az alábbiakban összefoglalom a legerősebb érveket:

Jézus egy mitológiai személy, mert…

  • A kereszténység látomások-hallucinációk, ószövetségi szövegek újraértelmezése útján született,
  • Pál és mások egy mitológiai Jézusról beszélnek, – levelei és az Újszövetség többi levele, betekintést nyújt a korai kereszténység gondolatvilágába, ahol egy égi Krisztussal – Isten fiával találkozunk, aki öröktől fogva létezett, aki felemelkedése után a ‘Jézus’ nevet kapott,
  • Az ‘égi megváltó’ fogalma, aki az ég és a föld között emberhez hasonlóvá vált, szenvedett, meghalt és feltámadt, jelen volt a legkorábbi keresztény iratokban, mint például Ézsaiás felemelkedésében,
  • Első századi történetírók nem beszélnek a földi Jézusról,
  • A kereszténység sok kis zsidó és pogány szekták hiteinek keveredéséből emelkedett ki több évtizedes vívódás után,
  • A korai gyülekezetek különböző nézeteket vallottak Krisztusról,
  • Nem minden gyülekezetben fejlődött ki a bűnökért meghaló Jézus fogalma, – például Tamás evangéliuma gyülekezete,
  • A legősibb keresztény himnusz (Fl.2:8) nem tartalmazta a kereszthalált, későbbi beékelés volt,
  • A Pál által közölt szemtanúk listája ellent mond az evangéliumok listájának,
  • Rengeteg szakadás és vita volt a korai keresztény egyházban,
  • A Jézus semmilyen evilági Jézus tanításával sem találkozunk a korai fejlegyzésekben: sztoikusok, farizeusok és cinikusok írásaiban,
  • Euszebiosz meghamisítja Josephus írását, hogy Jézus bekerüljön a ‘történelemkönyvekbe’,
  • Az evangéliumok tele vannak mitológiai elemekkel, különböző megszülető, szenvedő, meghaló és feltámadó istenek motívumaival,
  • Az evangéliumok Jézusa rendelkezik a legtöbb mitológiai hős tulajdonságaival,
  • A evangéliumok zavaros, önellentmondó összefüggéstelen képet nyújtanak Jézus életéről, születéséről, tetteiről, elítélésének és halálának körülményeiről,
  • A korai keresztények feljegyzései nem egyeznek Jézus halálának dátumáról,
  • Az Apostolok cselekedeteiben található Péter és Pál kihallgatási jegyzőkönyve nem tartalmaznak semmit a földi Jézusról,
  • Nyomon követhető a kereszténység szent iratai körüli hamisítások, átírások és valós történelmi adatok megsemmisítése,
  • A kereszténység születésének idején a mítoszépítés bevált gyakorlat volt különböző misztérim-vallásoknál,
  • A kor politikai, kulturális, gazdasági helyzete kívánatos környezet volt a Jézus mítosz legendává formálásának – az evangéliumok az első század legviharosabb időszakában születtek (kb. 60-110 között), és erről a rövid átmeneti időszakról szinte semmilyen történelmi feljegyzésünk sincs. 
  • A történelmi Jézus létezésének bizonyítása mindannyiszor kudarcba fulladt, amikor tudományos megalapozottsággal szerették volna igazolni Jézus létezését.

Összegezve, a jelenleg ismerhető források alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy Jézus történetiségének minimalista elmélete nem védhető meg, nincs igazság tartalma. Ezért szakmailag komolytalan dolog azt állítani, hogy Jézus egy történelmi személy volt. A témában megjelenő egyetlen szakvéleményezett könyvben (On the Historicity of Jesus), Richard Carrier, a legpozitívabb variáció szerint is, a történelmi Jézus létezésének valószínűségét 0% – 33% közé teszi. Ugyanakkor a mitológiai Jézus elmélet valószínűségét 67% – 100% közé helyezi. A legtöbb történelmi adat a mitologiai Jézus elmélettel harmonizál, ezért indokolt szakmailag komolyan venni és felépíteni egy nagyon erős konszenzust. 

Hogyan tovább?

Jézus történetiségének kutatása nem ért véget. A szakma paradigmaváltása most zajlik. Nagyon sok izgalmas részletre tudnék még rámutatni több tucat bejegyzéssel, de a személyes kutatás örömétől nem fosztanék meg senkit sem. Aki érdeklődéssel olvasta a bejegyzéseim, az átfogó képet kaphatott. A további részletek összetett szakmai elemzések területe lenne. Mivel a leglényegesebb elemeket feltártam, lassan lezárom a Jézus témát. Természetesen, párbeszédet szívesen folytatok a kimentimegjezust felületen, hiszen továbbra is várom azt a jelentkezőt, aki az eddigi információk tudatában megvédené Jézus történetiségét.

Még egy-két ráadás bejegyzésben közzéteszek néhány érdekességet, de amíg nem történik valamilyen új felfedezés ezen a területen, addig más tematika felé összpontosítom energiáim. Több olyan téma is érdekel a kereszténység kapcsán, amit fontosnak tartok kielemezni a közeljövőben. Bejegyzéseimet ugyanitt folytatom, csak más kategória alatt. 

Az oldal terjesztését itt támogathatod: https://www.patreon.com/kimentimegjezust 

Felhasznált irodalom: 

Richard Carrier, On The Historicity of Jesus: Why We Might Have Reason for Doubt 

David Fitzgerald, Jesus, Mything in Action Vol. III.