Jézus, a szupersztár

Volt-e valami ami indokolta, hogy Jézus kitűnjön kortársai közül? A keresztény vélemények megoszlanak e tekintetben. Sokan azt feltételezik, hogy a megváltóról szóló hírek az első században épp olyan elterjedtek voltak, mint ma, de semmiféle történelmi bizonyíték nem támasztja alá ezt a megközelítést. Sőt, az információhiányt általában azzal próbálják magyarázni, hogy az egyáltalán nem meglepő, hiszen az első századról beszélünk, amikor az emberek többsége írástudatlan volt és Júdea nem volt a Római Birodalom központi része. Mindemellett, az akkori történészek nagyon keveset írtak vallásos figurákról – Jézus ‘munkássága’ pedig csak három évre terjedt ki. Végül is, szinte semmilyen első századi irat nem maradt fenn. Úgy tűnik, a legtöbb, korabeli történetírónak nem volt oka megemlíteni a Názáretből származó asztalost – nem igaz?

Nem. Az igazság egészen más: Az első század az egyik legjobban dokumentált időszaka a történelemnek, és Júdea nem egy istenháta mögötti hely volt, hanem egy stratégiai fontossággal bíró, háborgó vidék – amire a rómaiaknak igen csak oda kellett figyelniük. Elég sok írót ismerünk, rómait és zsidót is, akik nagy érdeklődést mutattak a terület iránt, és sok tényt meg is örökítettek róla. Ezek közül jónéhány irat még ma is rendelkezésünkre áll. Több tucat olyan kötet maradt fenn például, ami sokkal hétköznapibb eseményeket és figurákat mutat be, mint Jézus (többek között néhány kudarcot vallott messiást is). Ha az evangéliumok igazat mondanának Jézusról (vagy akár csak néhány igazságmorzsát tartalmaznának), akkor minden bizonnyal a szemtanú íróktól és történészektől származó művekben is gyakrabban találnánk ezekre igazolást.

Evangéliumi események, amelyek bekerülhettek volna a történelmi feljegyzésekbe:

Augustus népszámlálása – Lk.2:1-4 azt írja, hogy Jézus abban az évben született, amikor Augustus császár népszámlálást írt ki és Szíriában Ciréneusz (Quirinius) volt a helytartó. Először is, Lukács népszámlálása inkább egy gyanúsan kényelmes és okos húzás, mint történelmi tény. Valójában több problémát okoz, mint megoldást. Vajon miért nem tudott erről a népszámlálásról Máté, Márk és János evangéliuma, sem senki más?

Ráadásul, Máté születési története teljességgel áthúzza Lukács történetét: Mivel Ciréneusz uralkodása Heródes halála után 10 évvel történt – a két születési történet időben összeegyeztethetetlen.

Ha Józsefet és Máriát arra is szólították volna fel, hogy Názáretből Betlehembe menjenek népszámlálásra, az utazás szamárháton, körülbelül egy 100 kilométeres, öt napos, veszélyes és kimerítő vállalkozás lett volna. A népszámlálások nem így működtek. Célszerűbb lett volna néhány számlálót küldeni Názáretbe, mint emberek tömegét átrendelni Betlehembe.

A római feljegyzések szerint az első univerzális népszámlálás évtizedekkel később történt, Veszpaszianusz uralkodása alatt, i.sz. 74-ben. Ez a történelmi adat hiteltelenné teszi Lukács írását.

Heródes parancsa a gyermekek megöletésére – Lukács evangélistával ellentétben, Máté azt állítja, hogy Jézus Nagy Heródes idején született, de Nagy Heródes uralkodása i.e. 4-ben véget ért, így a Lukács által jelölt népszámlálás nem történhetett i.u. 6 előtt. Tehát legalább 10 évet kidobhatunk… De van még egy másik gond is: Heródes rengeteg ellenséget szerzett magának azzal, hogy eltávolította helyükről az állítólagos és valós politikai ellenfeleit – és a heves Heródes-ellenes Josephus Flavius előszeretettel jegyezte fel részletesen Heródes gaztetteit, mint például, amikor két hírhedt fiát megfojtatta – az esemény Heródes római pártfogóinak nemtetszését is kiváltotta.

Naivitás lenne azt hinni, hogy mindenki kihagyta volna feljegyzéseiből azt a szörnyűséget, hogy legyilkolnak minden, két éven aluli gyermeket, mondjuk csak Jeruzsálem 10 km-es körzetében! És mégsem találunk egyetlen egyéb említést, sem zsidó, sem görög, se római írásban. Sőt, Máté evangéliumán kívül egyetlen másik evangélium sem emlékezik meg erről az ‘eseményről’.

Jézus híres szolgálata – Az evangéliumok nagyon világossá teszik, hogy Jézus olyan volt az első századi Júdeában, mint ma egy rock sztár, kezdve a születését körülölelő, csodaszerű látogatásokkal, angyali seregekkel, keleti bölcsekkel. Mt. 4:24-25-ben azt olvassuk, hogy híre elterjedt egész Szíriában és csodákat tett, sokakat meggyógyított, nagy sokaság követte őt Galileából, a Tízvárosból, Júdeából, Jeruzsálemből és a Jordánon túlról is. Márk 5:20 azt írja, hogy miután Jézus kiűzte az ördögöt egy megszállottból, elment és hirdette a Tízvárosban, hogy mi történt vele. Ne felejtsünk el néhány kiemelkedő gyógyítást: Jairus elöljáró lányának a meggyógyítása (Mt.9:18, Lk.8:41,42.), a római százados szolgájának meggyógyítása Kapernaumban (Mt.8:5-13), vagy a királyi tisztviselő fiának meggyógyítása (Jn.4:46-53). Ráadásul rengeteg prédikációt tartott népes tömegek előtt, egész Júdeában, és tanításai mindenkit elkápráztattak…

Mindezen nagy karrier ellenére lehetséges lenne, hogy egyetlen kortárs feljegyzést sem találunk erről? Miután csodájára jártak az emberek, királyi és vallásos elöljárók gyermekei gyógyultak meg, hogy-hogy nem firkantotta le senki Jézus nevét a királyi udvarban? Hogyan lehetséges, hogy egyetlen tanítását sem jegyezték fel kortársai?

Jézus dicsőséges bevonulása Jeruzsálembe – Mk.11:8-10. – Mk 10:32,33 szerint Jézus, halála előtt néhány nappal, Jeruzsálem felé vette útját, nagy-nagy tömeg kíséretében (10:1). Galileából indult (9:30) Kapernaumba (9:33), átkelt a Jordánon (10:1), majd Jerikóba ment (10:46), onnan Bétfagéhoz és Betániához értek (11:1). Később, húsvétkor újra Betániában, Simon házánál van.

János evangéliuma egy másik történetet mond: Jézus feltámasztja Lázárt, nagy szenzációt keltve ezzel (11:38-45, 12:9-11), találkozik a papokkal és farizeusokkal, akik ettől a naptól fogva meg akarták ölni (11:53). Ezért többet nem utazik nyilvánosan, visszavonul tanítványaival a júdeai pusztaságba, egy hegyi városkába – Efraimba (11:54), majd Lázár házánál vannak 6 nappal húsvét előtt Bétániában (12:1), ahol Lázár testvére megkeni lábát drága olajjal (12:3).

Azonban Jézus ekkor már hatalmas népszerűsége csúcsán van, és hirtelen fordulattal, a dicsőséges bevonulással Jeruzsálemben, megszerzi a nép támogatását, szeretetét. Minő bátor lépés, ugye? Azonban, a Júdea történelmi eseményeit részletesen dokumentáló szerzők közül sajnos senki sem említi meg a bevonulást. Egyetlen kortárs jeruzsálemi ember sem jegyzi fel. Tovább fokozza a problémát a városban levő római jelenlét – ők ugyanis nem nézték volna jó szemmel az eseményt, amikor a folyton függetlenedni vágyó zsidók valakit királyuknak nevezve éljeneznek. Mégis, az evangéliumok szerint, a rómaiak nem igazán vettek róla tudomást egészen addig, amíg Pilátus elé nem vitték. Sőt, mindezek után a rómaiak vakargatták a fejüket, hogy mit is tegyenek vele.

Jézus elítélése – Attól függően, hogy melyik evangéliumot olvassuk, azt találjuk, hogy Jézust kikérdezte a főpap, a Nagy Tanács, a római kormányzó Poncius Pilátus, és a helytartó Heródes Antipás király is. Nem csak ezek a híres előkelőségek vettek részt a történetben, hanem ott volt a hatalmas tömeg is, emberek, akik néhány nappal korábban még dicsőítették Jézust. Milyen drámai fordulat! Ez a többfelvonásos ítélkezés nagyon furcsára sikeredett: először a drámai, fegyveres elfogatás, majd egy törvénytelen éjszakai kihallgatás, égbe kiáltó jogi kötelezettségszegés, ráadásul mindez – mint egy médiacirkusz – a jeruzsálemi tömeg szeme előtt történt. Ki tudna elfelejteni egy ilyen eseményt? Mindenki elfelejtette? Úgy néz ki, mert senki nem írt róla.

Jézus keresztre feszítése – Az evangéliumok által közölt, részletes leírásai az eseménynek arra késztetnek, hogy összehasonlítsuk őket. Először is, Jézus drámaian másként van bemutatva mindegyikben: Márknál ő a szenvedő és nyomorult, Máté különleges jelenségek kíséretében mutatja be Jézust, Lukácsnál higgadt és derűs, Jánosnál pedig hatalmas és öntudatos figuraként jelenik meg. A részletek tovább súlyosbítják az ellentmondásokat, de amikor összehasonlítjuk a három szinoptikus evangélium idővonalát a Jánoséval, rájövünk, hogy teljesen összeegyeztethetetlenek.

Márk szerint (valamint Máté és Lukács szerint, akik tőle másolták) Jézus a kilencedik órában hal meg húsvét délutánján, Nisán 15. napján. Jánosnál azonban nem azon a napon hal meg. Háromszor is említi, hogy Jézust elítélték és kivégezték egy nappal korábban, a húsvétra való felkészülés napján, Nisán 14-én. (19:14,31,42). Ráadásul mind a négy evangélium megemlíti, hogy mindez pénteken történt. De ez a péntek 14-én vagy 15-én volt-e?

Ez csak néhány példája az ellentmondásoknak. A későbbiekben további megkérdőjelezhető evangéliumi részleteket sorakoztatok fel. A lényeg az, hogy ezeket a fontos eseményeket meglepő módon egyetlen történetíró sem jegyezte le az első században – az evangélisták pedig egymásnak ellentmondó adatokat közölnek róluk.

Felhasznált irodalom:

David Fitzgerald, Nailed: Ten Christian Myths That Show Jesus Never Existed at All