Első századi írók és történészek

Elég sok első századi író – filozófus, történész és más elemző volt, akiknek jó okuk lett volna megfigyelni és lejegyezni Jézust. Annak ellenére, hogy apologéták tucatjai tagadják, ezen személyek írásainak jó része még ma is létezik, dee ezek a figyelemre méltó művek valamiért sosem szerepeltek a keresztények olvasmányai között. Olyan fontos személyiségek írásairól van szó, mint Epiktétosz, Pomponius Mela, Martialis, Juvenálosz, Ifj. Seneca, Gallio, Id. Seneca, Id. Pliniusz, Plutarch, Tibériási Justus, Alexandriai Philo, Damaszkuszi Nikolaosz és mások. A felsoroltak mind Jézus kortársai voltak. Rajtuk kívül még vannak a későbbi írók is, akikről joggal feltételezhetnénk, hogy írtak volna Krisztusról, de nem tették. Néhány fontos példa röviden:

Római kortársak

–Ifj. Seneca (i.e.3 – 65), Lucius Annaeus Seneca, sztoikus filozófus, író, állam hivatalnok, a birodalom elsőszámú végrehajtó embere volt több éven keresztül. Három oka is lett volna, hogy Jézust megemlítse: (1) a legnagyobb római író etikai témában, mégsem beszél a kor legnagyobb, Jézus által hirdetett új morális elvekről, (2) a természetről szóló könyvében lejegyzett több napfogyatkozást és más szokatlan jelenségeket, de nem említi a betlehemi csillagot, a jeruzsálemi földrengést Jézus keresztre feszítésekor, sőt a teljes világra kiterjedő sötétséget sem, amit saját szemével láthatott volna, és (3) egy másik könyvében, amit a babonaságokról írt, elagyabugyál minden ismert vallást, a judaizmust is beleértve, de fura, hogy a kereszténységet meg sem említi, ami pedig akkoriban állítólag futótűzként terjedt az egész birodalomban.

Ezt a kellemetlen tényt próbálja később Szent Ágoston teológiai értekezésében (sikertelenül) kimagyarázni. A 4. században pedig annyira kényes lett már ez a tény (Seneca kihagyta Jézust írásaiból), hogy keresztény írnokok kétségbeesetten kreáltak egy levélváltást Seneca és “legkedvesebb barátja”, Pál apostol között.

–Gallio (i.sz. 65-ben halt meg), Seneca idősebb testvére, aki szerepel a Bibliában is (Apcs.18:12-17), mint Akhája helytartója, aki hallott Pál itélőszék elé állításáról. Ha ez igaz, akkor nagyon fura, hogy Gallio nem beszélt testvérének Jézusról, akit mindenki csodált, miközben Seneca nagyon kíváncsi volt az ilyen dolgokra. Seneca semmi jelét nem mutatja annak, hogy egyáltalán ismerte Jézust vagy a keresztényeket. Az is furcsa, hogy Gallio sem hallott Jézusról. Ez teljesen valószínűtlen akkor, ha Jézus híres csodatevő volt, akit ott és akkor kivégeztek, feltámadt, és negyven napig Jeruzsálem utcáin járt.

Zsidó kortársak

Nemcsak a görögök és a rómaiak hallgattak Jézus felől, hanem a júdeai írók is:

–Tibériási Justus (101-ben halt meg), Jézus szülővárosa környékéről származik, Heródes Agrippa II. király személyes titkára volt, aki állítólag találkozott Pál apostollal. Mellesleg, Júdea történelmét is megírta, beleértve Jézus állítólagos életének egész időszakát. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy mit mond Jézusról: egyetlen szót sem. Valójában éppen ezért tudunk Justus feljegyzéseiről. Csak egy kis töredéke maradt fenn mára, de a IX. századi Phótiosz konstantinápolyi patriarcha kifejezte nemtetszését Justus kronológiájáról: „elolvastam Tibériási Jusztus kronológiáját…, aki születésénél fogva zsidó ember volt, és meg sem említi Krisztus megjelenését, vagy a vele történt dolgokat, vagy az általa végrehajtott csoda dolgokat.” (Photius, Bibliothes, Codex 33)

–Damaszkuszi Nicolaosz (i.e. I. század végén vagy i.sz. I. század elején), aki többek között Kleopátra és Marcus Antonius oktatója, valamint Nagy Heródes király személyes barátja, tanácsadója és udvari történésze volt. Nicolaosz 144 könyvben megírta a világ történelmét Heródes uralkodásának végéig, amit Heródes személyes elmondására alapozott, valamint néhány személyes, első kézből származó ismeretre (Josephus is Nicolaoszt idézi, mint fő forrást Heródes uralkodásával kapcsolatban). Csupán néhány rövid foszlány maradt fenn belőle, de ha a Máté evangéliumban leírt történet valóban megtörtént, akkor valahogy hihetetlennek tűnik, hogy egyet sem említ meg közülük Nicolaosz. Szemtanúja lehetett volna annak, amikor a bölcsek meglátogatják Heródest a gyermek után tudakozódva. A Biblia szerint Heródest és az egész Jeruzsálemet nagyon felzaklatta ez az esemény (Mt.2:3); – állítólag összehívta a papokat és az írástudókat biztonsági tanácskozásra, hogy többet megtudjon erről a rivális messiásról. Akkor is ott lett volna, amikor Heródes rájön, hogy a bölcsek becsapták őt, és dühében kiküldi katonáit, hogy legyilkoljanak minden gyermeket (Mt.2:16). Ez biztosan elég fontos lett volna Nicolaosznak ahhoz, hogy lejegyezze. Szükségtelen mondani, de bármi, amit Jézus születéséről mondhatott volna Heródes kapcsán pro vagy kontra, erős bizonyíték lenne. De nincs.

–Alexandriai Philón (i.e.25 – i.u. 45 között), filozófus, író, politikai kommentátor és nagyra becsült zsidó államférfi. Philón felette állt az összes híres zsidó filozófusnak a görög-római világban. Ő rakta össze a görög és zsidó kortárs eszméket, hogy megteremtse a hellenisztikus judaizmust. Philón korának egyik legismertebb írója volt. Könyvei közül 30 megmaradt – nemcsak filozófiai értekezései a judaizmusról, hanem magyarázatai is, korának politikai eseményeiről. Egészen biztos, hogy érdekelték a feltörekvő vallások, és nem félt beszélni róluk. Elég sokat írt más zsidó szektákról, mint pl. az esszénusokról, de semmit nem írt Jézusról vagy a keresztényekről – annak ellenére, hogy alexandriai otthona állítólag a kereszténység egyik korai bölcsője volt. Philón egyszerűen a legmegfelelőbb helyen és a legjobb időben volt, hogy tanúja legyen a történelmi Jézusnak. Erős összeköttetései voltak Jeruzsálemmel – családja intim kapcsolatot táplált a júdeai királyi családdal. Ráadásul élete teljesen átfedi Krisztus életének állítólagos idejét. Szóval, amikor Jézus híre és filozófiája elterjedt az egész Júdeában, amikor Jézus dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe, amikor a pénzváltók asztalát felborította a templom udvarán, amikor megfeszítették és feltámadt, amikor Jeruzsálemben földrengés volt és több tucat halott feltámadt – Philón ott volt a helyszínen. Vagyis, szó szerint ott lehetett volna. Sőt, előszeretettel közvetítette volna a világnak első kézből ezeket az eseményeket. Nyilván egyetlen csoda-esemény sem keltette fel az ő vagy bárki más figyelmét Jeruzsálemben – mert egyetlen említést sem tesz ilyenekről.

Ez a hiányosság igazán furcsa, ráadásul figyelembe kell vennünk azt is, hogy Philón milyen nagy befolyással volt a keresztény teológiára. Az első keresztények Philón legnagyobb hódolói voltak. Ő volt az első a hellenisztikus zsidó gondolkodók között, aki összekötötte a ‘Logos’-t az ‘igé’-vel – ebből írták később: „Az ige testté lett és lakozott miközöttünk”. Ő volt az, aki írt a ‘lélekről’ (pneuma) mint Isteni ihletről, mint Istentől származó természetfeletti erőről. A ‘pneuma’ szó több mint 400-szor jelenik meg az ÚT-ben, legtöbbször szentlélekként. Frank Zindler joggal jegyezte meg, hogy Philo nélkül a szentháromságot nem alkották volna meg a keresztények a III. század elején. Philón nem is hallott Jézusról – hihetetlennek tűnik, ugye?

Lehetséges, hogy ők azért nem ismerték Jézust és csodatetteit, mert nem létezett?

Akik Jézus életének elemzői lehettek volna

Több krónikás is élt a második és harmadik században, akik nem voltak szemtanúi Jézusnak, de okkal elemezték volna életét, csodáit és tanításait. Látva azt, hogy a római egyház milyen gondosan megragadta és őrizte azokat a pogány iratokat, amelyek egyáltalán megemlítették Krisztust, biztosak lehetünk, ha valamelyik az alábbi írók közül megemlítette volna Jézust, az egyház azonnal rátette volna a kezét. A következő írókra gondolhatunk:

–Pauszaniasz – II. századi utazó író, aki megállt Antiochiában, Joppában, Jeruzsálemben és a Jordán folyó partjain. Lenyűgözték a különböző istenek, szent relikviák és titokzatos dolgok. Írásaiban többször is megáll, hogy részletesen beszámoljon helyi legendákról és természeti csodákról.

–Aelius Aristides (117-181), híres görög szónok, hypochonder, aki leírta saját látomásait különböző istenekről, különösen Aszklépioszról (gyógyítás istene). Megszállottan ecsetelte minden csodagyógyulását képzelt betegségeiből, 38 éven keresztül. A legjobb írásai szent tanításokról, valamint Kisázsia társadalmi életéről szóltak (ahol a legtöbb keresztény közösség létezett). Sehol sem említi Jézus szent tanításait, gyógyításait és azok befolyását.

–Marcus Cornelius Fronto (100-166) , szónok, megírta a keresztények elleni diskurzusát, (amelyből csak egyetlen részlet maradt fenn), de az írására kapott későbbi reakciókból semmi sem jelzi, hogy szó lett volna benne Jézusról.

–Maximus Tyrius (2. század), görög filozófiatanár volt, aki rengeteg filozófiai elméletet és miszticizmust sorolt fel. Ő volt az a Maximus, aki az első keresztény teológusokat a platonizmus felé irányította. De semmit sem mond Jézus tanításairól.

–Naukratiszi Athénaiosz (200 körül), görög író Egyiptomból, aki monumentális, 15 kötetes írásával, „Filozófusok az asztalnál” – rengeteg párbeszédet jegyzett le minden elképzelhető témáról. A furcsaság az, hogy ezekben a beszélgetésekben a kereszténység vagy keresztények egyszer sem szerepelnek. Ennek magyarázata többek között az lehet, hogy a kereszténység akkoriban egy jelentéktelen mozgalom volt, amit nem sokan vettek észre – bár a hivatalos verzió szerint a kereszténység akkor már virágzott és Egyiptom volt az egyik legkorábbi központja a hitnek. Pál apostol egyik riválisa, Apollos, egy ismert egyiptomi prédikátor volt (Apcs.18:24-28), és a keresztény hagyomány szerint Egyiptomban követhető a püspöki vonal, akár Márk evangélista korából.

–Lucius Flavius Philostratus (170-244), görög udvaronc és író. A legismertebb műve a tiranai Apolloniuszról szól, aki Jézushoz hasonlóan csodákat és gyógyításokat művel, ördögöket űz, prófétál, nagy tömegeket vonz és feltámad, de Jézust sehol sem említi.

–Diogenész Laertiosz (III. század eleje), monumentális enciklopédiát ír, dokumentálva kora minden előkelő filozófiai iskoláját. Mivel még említésre méltónak sem találta Diogenész, arra következtethetünk, hogy két évszázad után sem volt eléggé ismert a kereszténység.

Még több írót is felsorolhatunk, akik írhattak volna Jézusról de nem tették, mint Sextus Empiricus, Herodes Atticus, Lucius Apuleius, Aulus Gellius, Artemidorus Daldianus és mások.

Lehet, hogy nem volt kit lejegyezzenek?

Felhasznált irodalom: 

David Fitzgerald, Nailed: Ten Christian Myths That Show Jesus Never Existed at All