Pál leveleiben van két szakasz, amelyeket érdemes közelebbről áttekinteni Jézus történetiségével kapcsolatban: a Gal.1:19, ‘az Úr testvére’ kifejezést tartalmazó vers, és 1Kor.15:5-8, Krisztus megjelenéseinek a listája.

Ki volt Jézus testvére

Márk, az eredeti evangélium, megemlíti Jézus testvéreit (Mk.6:3, Mt.13:55-56), bár úgy tűnik, csak mellékes címkézés, mert néhány résszel előbb bemutatja, hogy Jézus igazi családját az ő követői képezik: Mk.3:32-35, Mt.12:46-49, Lk.18:19-21. Egyik evangélium sem beszél bővebben róluk. Azt sem tudjuk, hogy egyáltalán Jézus követői voltak-e vagy betöltöttek-e valamilyen különleges szerepet a későbbiekben. János evangéliuma is csak röviden említi őket (2:12, 7:3-10), majd megerősíti, hogy nem hittek benne (7:5). Csak Lukács sorolja Jézus testvéreit az első keresztények közé (Apcs.1:14), de egyikük sem jelenik meg az Apostolok cselekedetei szereplői között. Sehol máshol nem találkozunk velük az Újszövetségben. Még a róluk elnevezett levelekben sem állítják, hogy Jézus testvérei lennének.

Pál egész biztosan nem úgy fogalmaz, mintha azt gondolná, hogy Jakab Jézus vértestvére volna, ahogy Gal.1:19 sejteti. Figyeljük meg, hogy itt nem nevezi Jakabot a ‘Jézus testvérének’, hanem az ‘Úr testvérének’ – amelynek jelentése sokkal szélesebb. Ha Pál tényleg azt gondolta volna, hogy Jakab Jézus testvére, akkor nehéz lenne megérteni a következő verseket (Gal.2:1-10). 

Pál három személyt nevez a jeruzsálemi gyülekezet “pilléreinek” (vezetőinek): Pétert, Jánost és Jakabot – (Gal.2:9), akik az ő szemében  jelentéktelen személyek voltak, akik semmit sem adtak hozzá saját evangéliumának jelentéséhez (Gal.2:2-6). Hogyan utasíthatja el olyan érzéketlenül saját Urának és Megváltójának követőit? Pál semmit sem mond, ami azt jelezné, hogy a három vezető Jézussal való kapcsolata más természetű lenne, mint az övé.

Valójában, ha ezt a kis részt kivennénk a szövegből, sehol sem találnánk egyetlen utalást Pál írásaiban arra, hogy Jakab Jézus vértestvére lett volna, hogy Péter vagy bárki más, személyesen ismerte volna Jézust.

Bár a keresztények nagyon ragaszkodnának ehhez a kijelentéshez, hogy Pál azt mondta “Jakab az Úr testvére”, de úgy tűnik, hogy egy széljegyzet lehetett, amelyet csak későbbi írnokok betoldottak a szövegbe, akár szándékosan vagy véletlenül. 

Miért tartják a szakemberek betoldásnak: (1) szövegkörnyezet – ha Pál valaha ilyet mondott volna, akkor nagyon nehéz lenne megérteni, hogy néhány mondat után megvetően beszél a jeruzsálemi vezetőkről, többek között felfedi, hogy Kéfás képmutatóan viselkedett Jakabbal és a többi zsidó származású testvérrel szemben (Gal.2:6,12,13). (2) az eredeti hiánya – nem rendelkezünk a Galata levél eredeti kéziratával, csak néhány részlet maradt fenn a III. századból, így elég sok lehetőség volt ahhoz, hogy ilyen írnoki hiba bekerüljön a korai másolatokba – valójában, nagyon sok példánk van arra, hogy ilyen hibák megtörténtek, (3) más levelekben sem kerül említésre – Jakab apostol és Judás sem mond semmit arról, hogy Jézus testvérei lettek volna, annak ellenére, hogy Judás (Jud.1:1) önmagát Jakab testvérének nevezi. Ebből arra következtethetünk, hogy a hagyomány szerinti Jakab és Judás, mint ‘Jézus testvérei’ csupán a későbbi időszakban kerültek a köztudatba. (4) Mást is jelenthet – A Contra Celsum könyvében, Origenész egyházatya kijelenti, hogy Pál a jeruzsálemi gyülekezet vezetőjére utal, az Igazságos Jakabra mint az ‘Úr testvérére’, nem azért mert rokonok, hanem Jakab erényei és hitvallása miatt. Bár Origenész nem mondja el, hogy kitől vette ezt az infromációt, ezért nem lehet döntő bizonyítékként kezelni, de mindenesetre gyengíti azt az elképzelést, hogy Jakab Jézus vértestvére lett volna. 

Pál levelei között egyetlen másik helyen találkozhatunk az ‘Úr testvéreire’ (1Kor.9:5) kifejezéssel, amikor Pál amellett érvel, hogy joga van segítséget igénybe vennie a missziónáriusi munkájában. Ebben a szakaszban úgy tűnik, hogy Pál különbséget próbál tenni két hívő csoport között, az apostolok és más keresztények között. Pál rutinszerűen használja a ‘testvérek’ szót hívő társaira, akik testvérek Krisztusban, hiszen Isten gyermekeinek tekinti őket (Rom.1:13, 7:1,4, 8:12,29, 9:3, 10:1, 11:25, 12:1, 14:10-21, 15:14,30, 16:14,17,23).

Pál senkit sem nevez ‘tanítványnak’ és azt sem mondja, hogy Jézusnak lettek volna tanítványai. Pálnál az ‘apostol’ nem a 12 tanítványt jelenti, hanem apostol olyan hozzá hasonló személy, aki mennyei megbízatást vagy kinyilatkoztatást kapott (1Kor.9:1, Gal.1:1). Ilyen apostolok voltak Apollos (1Kor.3:4), Andronikosz és Júniász is (Rom.16:7).

Pál szemében a legfontosabb helyen az egyszerű hívők állnak, őket nevezi apostoloknak, utána következnek a próféták, majd a tanítók. Ezután a csodatevők, gyógyítók, adminisztrátorok és végül a nyelveken beszélők (1Kor.12:28) A tanítványok nincsenek a listán. Jézus rokonai sincsenek a listán. Pálnál nem létezik ilyen kategória.

Több bibliakutató is egyetért abban, hogy a fenti szakaszban az ‘Úr testvére’ hívőtársat jelent.

Kinek jelent meg Jézus

Pál a Korinthusiakhoz írt első levelében közre ad egy listát Jézus feltámadása utáni megjelenéseiről (1Kor.15:5-8). Azonban ez a lista eltér az evangéliumokban szereplő listáktól, ezért több kérdést is felvet. Pál szerint, Jézust a következő személyeknek jelent meg:

– Kéfásnak

– A tizenkettőnek

– Több mint ötszáz testvérnek

– Majd Jakabnak

– Majd az összes apostolnak

– Végül, pedig magának, Pálnak is

Apologéták úgy szokták kezelni ezeket a feljegyzéseket, mintha azok Jézus feltámadása utáni megjelenéseit bizonyítanák. Ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a lista egyetlen evangéliumi fejlegyzéssel sem egyezik, nem mintha az evangéliumok egymás között összhangban lennének egymással Jézus megjelenéseit illetően.

Az egyik nagyon furcsa vonása Pál listájának, hogy a tanítványokra két különböző csoportként utal. Először megemlíti Kéfást (Pétert), majd a ‘Tizenkettőt’, utána ötszáz ‘testvért’, majd később Jakabot és az összes ‘apostolt’. Vajon miért ez a furcsa felosztás? Kéfás nem a Tizenkettő része? Vajon miért nem mondja Pál, hogy Jézus találkozott a tanítványokkal és annyi?

Vajon melyik Tizenkettővel találkozott? Ekkor még az öngyilkos Júdás helyére nem választották ki Mátét (Apcs.1:20-26), tehát csak tizenegyen voltak, nem tizenketten. Úgy tűnik, hogy Pál, vagy aki írta a listát, Pétert és a Tizenkettőt különböző csoportba helyezi, mint Jakabot és az apostolokat. Miért? Kik ezek az apostolok és miért nincsenek benne a Tizenkettőben vagy az ötszáz testvérben? Lehetséges, hogy azért kezeli külön a Tizenkettőt és a tanítványokat, mert a valóságban két különböző csoport volt? Többek között az esszéneusoknak is megvolt a saját ‘Tizenkettőjük’, akik a Tanácsot vezették.

Ne felejtsük el, hogy Pál sosem említette, hogy a ‘Tizenkettő’, ‘az Úr testvérei’ (1Kor.9:5), vagy hogy az ‘apostolok’ Jézus rokonai vagy személyes tanítványai lettek volna. Azt sem említette soha, hogy Jézusnak egyáltalán követői lettek volna. A jeruzsálemi gyülekezet vezetőit, Pétert, Jakabot és Jánost sem úgy kezeli, mint akik különleges kapcsolatban lettek volna Jézussal. Pál számára az ‘apostolok’ vagy az ‘Úr testvérei’ egyszerűen csak Krisztusban hívők voltak, mint saját maga.

Mellékesen szólva, miért is jelenne meg Jézus előbb annak a ötszáz laikusnak és csak utána az ‘apostoloknak’, vagy Jakabnak, vagy a jeruzsálemi gyülekezet vezetőinek? És miért nincs mindez feljegyezve az evangéliumokban? Mind a négy evangélium saját verzióját adja a feltámadás utáni megjelenéseknek, de egyik sem egyezik ezzel a listával.

Mi van ezzel az ötszáz testvérrel, akik egyszerre látták az Urat? Ilyen nagy horderejű esemény miért nincs megemlítve az evangéliumokban vagy az Apostolok cselekedeteiben? Mégis hogyan jelent meg Krisztus ötszáz embernek, amikor az Apostolok cselekedetei (1:15) szerint mintegy 120 főnyi sokaság volt Jézus mennybemenetelénél? 

Vagy Pál vagy Lukács téved a számok tekintetében, mivel mindkettőjüknek egyszerre nem lehet igaza. Nagyon furcsa, hogy keresztény apologéták annyira támaszkodnak erre a furcsán megfogalmazott listához, mint a feltámadás “történelmi bizonyítékára”, miközben ellentmond az evangéliumoknak.

Robert Price kíválóan foglalja össze ezt: “Jézus megjelenése több, mint ötszáz embernek annyira grandiózus esemény, hogy csak egy későbbi apokrif legenda lehetett. Ha egy ilyen esetet az elejétől kezdve ismertek volna, miért ne említenék meg az evangéliumokban? Eltudnánk képzelni, hogy bármelyik is kihagyná – még kevésbé azt, hogy mindegyikük, – ha tudtak volna róla?”

Valószínű, hogy az egész incidens egy félreértésen alapszik. Richard Carrier feljegyez néhány ehhez kapcsolódó hasonlóságot Pál ‘ötszáz (görögül pentakosiois) testvér’ feljegyzése és az Apostolok cselekedetei pünkösdi (görögül pentekostes) leírásának nyelvezete között. Túl sok az egybeesés. Úgy tűnik, hogy Lukács átdolgozta Pál feljegyzését, hogy egy eredeti történettel álljon elő, vagy esetleg Pál eredetileg egy pünkösdi tapasztalatról beszél és nem az ‘ötszáznak’ való megjelenésről. A kettő közül bármelyik valószínűsíthető.

Kifogásolható az is, hogy Pál semmi részletet nem ad ezekről a jézusi megjelenésről, sőt a saját találkozójáról sem. Bár Lukács részletesen ecseteli Pál csodaszerű megtérésének körülményeit (három különböző verziót is leírva). De Pál sosem meséli el nekünk a mennyei Jézus varázslatos megjelenését a damaszkuszi úton, csak annyit mond, hogy az Írások és a kinyilatkoztatás által “látta” az Urat. Mivel az összes megjelenést egyformán kezeli, lehet egy kicsit erős a ‘megjelenés’ kifejezést használni ezekre az esetekre?

Vajon Kéfás, Jakab és a többiek, ugyanúgy látták az Urat, ahogy Pál, hitszemeikkel látomásban? Mivel az összes név, amely megjelenik a listán, különböző apostolok hitelt érdemlő nevei, Pál “szemtanúk listája” nem lehet más, mint hivatkozás olyan általánosan elfogadott személyekre vagy csoportokra, akikről az hírlik, hogy Krisztussal szoros lelki kapcsolatot tartottak.

Miért van az, hogy a legjobb, amit Pál felkínálhat a feltámadás védelmére, az csupán egy furcsa és problémás “bizonyságtevők” listája? Képzeljük magunkat Pál helyébe. Ha a hagyományosan elfogadott Pál kép helyes, akkor rengeteg bizonyítékunk lenne a feltámadás alátámasztására. Ismerjük Jézus testvéreit és tanítványait. Sőt, akár az édesanyját is ismerhetjük. Maga Jézus is megjelent nekünk látomásban a damaszkuszi úton. Tehát, az egész történet rendelkezésünkre áll az elejétől a végéig, kezdve a csodás születéssel, a híres messiási pályafutással, a megdöbbentő gyógyításokkal és mindazzal a csodás megjelenésekkel halálakor és feltámadásakor egészen mennybe meneteléig. Mit mondanánk el a számunkra elérhető információból? Beszélnénk a szemtanúkról, rokonokról, saját megtérési történetünkről, vagy csak egy gyanús listát hoznánk fel néhány névvel, akikről azt állítjuk, hogy hozzánk hasonlóan találkoztak Jézussal?

Mindez azt jelenti, hogy nincs hiteles feljegyzés a jeruzsálemi gyülekezet vezetőiről és senki másról, akiről azt állítanák, hogy Jézus tanítványa volt. Minden, amit tudunk a három jeruzsálemi vezetőről, Kéfásról, Jakabról és Jánosról – az Páltól származik, és Pál semmit nem mond arról, hogy ezek a személyek a valóságban találkoztak Jézussal. Semmi okunk sincs tehát elhinni, hogy Jakab Jézus édestestévére lett volna. Sőt, az egész Újszövetségből hiányzik egy olyan személy vallomása, aki életében találkozott volna az ember Jézussal!

Felhasznált irodalom: 

David Fitzgerald, Nailed: Ten Christian Myths That Show Jesus Never Existed at All

David Fitzgerald, Jesus: Mything in Action, Vol.II.