Szemtanúk az evangéliumokban?

Az evangéliumokról sok mindent elmondhatunk, de azt nem, hogy szemtanúk bizonyságai. Csak Lukács evangélista állítja (1:1-4 versekben), hogy „miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat…, hogy megtudd a kétségtelen valóságot.” – de ez bizonyíthatóan hazugság, ugyanis Márktól és Mátétól másolta a legnagyobb részt, legtöbbször Márk hibáival együtt. (Az evangéliumok keletkezésének idejéről és ismeretlen iróiról a következő bejegyzésekben mesélek.)

János, a legkésőbbi evangélium az egyetlen, amely azt állítja, hogy szemtanút idéz (természetesen név nélkül), a titokzatos „tanítványt, akit Jézus szeret” Az utolsó előtti versben az evangélista beleírja ezt az önigazoló biztosítékot: „Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele” (Jn.21:24). Sajnos nem rendelkezünk semmilyen más forrással erről a titokzatos tanítványról, valószínűleg azért, mert ő sem létezett.

Ez a bejegyzés része az úgynevezett ‘János függelékeknek’ (Johannine Appendix), amely János evangéliumának különböző záró részleteit tartalmazza. Alapvetően János evangéliuma 20:30-31 versével végződik, az egész 24. rész hozzátoldások gyűjteménye. A “szeretett tanítvány” beékelése írnoki bravúrnak tűnik, bár olcsó hazugság, hiszen János evangéliuma csak átvette a márki szöveget. Ez a tanítvány fontos szereplő a Jézus szenvedései narratívában, de a többi evangélium nem is említi.

A legtöbb bibliaszakértő elfogadja, hogy az evangéliumok nem szemtanúk bizonyságai, sok hívő mégis úgy gondolja, hogy a bennük leírt események szájhagyomány által elterjedt történetek. Ezen szemlélet védelmezése elég kényelmetlen lehet, de a keresztények foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá. A kritikusok nagyon gyorsan rámutatnak arra, hogy alaptalan feltételezés. Gondoljunk csak a fülbe súgós játék lényegére! Így aztán jön az elkerülhetetlen válaszuk az, hogy a korai keresztények gondosan megőrizték az igazságot és intézményi kereteket biztosítottak az evangéliumi történetek pontosságának védelmére.

Ennek csak az a szépséghibája, hogy nem igaz, hiszen nem létezett ilyen intézmény a korai keresztények körében, sőt nagyon sok bizonyíték szól ellene. Már azt is elég felhozni, hogy nagyon sok ellentmondás és különbözőség van az evangéliumok között. Ha Jézus alkalmazta volna a rabbinikus tanítási módszer aprólékos, memorizáló hagyományát, amiről néhány tudós beszél (Charles H. Dodd, James D. Donn, Birger Gerhardsson, Martn Hengel és mások), miért nem találunk valamilyen utalást erre az evangéliumokban? Sőt, éppen az ellenkezőjéről tesznek tanúságot a tanítványok. Jézus többször is leszidja őket, hogy annyira tanácstalanok, értetlenek és engedetlenek tanításaival szemben (Mk.7:8, 8:17-21,33, 10:14, 34-35, 14:37-41). Ezektől az inkompetens és nehéz felfogású tanítványoktól várnánk el, hogy aprólékosan memorizálják és megörökítsék Jézus minden szavát és történését? Ha már a tudós Jézus nem írt egyetlen sort sem…

A szájhagyomány védelmezői egyből elveszítik a vitát, amikor rámutatunk azon többszörös és széles körű elemzések eredményeire a szájhagyomány gyakorlatáról, hogy milyen gyorsan és önkényesen módosul az információ, még intézményesített keretek között is. Tom Dykstra rámutat arra, hogy ha valaki használt volna memorizációs módszert, akkor az Pál lenne – de tőle közvetlen bizonyítékaink vannak, hogy ez nem működött követőinél. Leveleiben többször megpróbálja kijavítani hittestvéreit, mert folyamatosan eltértek tanításaitól.

A szájhagyományt védők táborának nagy nehézség lenne igazolni azt, hogy bármilyen természetű szájhagyomány miként illeszkedne Márk irodalmi stílusához . Mary Ann Tolbert rámutat arra, hogy „ha Márk előtt létezett egy szájhagyomány, akkor először azt fel kellene fedezni – ami lehetetlen vállalkozásnak tűnik”, és még akkor sem tudnánk meghatározni, hogy az evangélium mely részei tartoznak a hagyományhoz és melyek a változásokhoz. Ráadásul, Márk evangéliumának példabeszédes és tükörképes szerkezete miatt nehéz lenne elhinni, hogy a szerző nem formálta át a történeteket saját üzenetének hangsúlyozásához (Külön bejegyzésben magyarázom Márk evangéliumának műfaját).

A szájhagyomány-elmélet végtelen számú revíziója zsákutca. A kérdés nem az, hogy megőrizték-e az őskeresztény hagyományt, hiszen a sok ellentmondásos evangélium önmagát igazolja. Ma már világos kellene legyen, hogy az evangéliumi történetek nem szájhagyomány útján terjedő üzenetek gyűjteménye.

 

Vannak szemtanúk az evangéliumokon kívül?

Sokan azt feltételezik, hogy voltak kortárs szemtanúk, akik megemlítik Jézust. Általában a következő személyeket szokták idézni:

– Josephus Flavius, zsidó arisztokrata, történész

– Tacitus – római történész

– Thallosz – római krónikás

– Licianus – római szatíra író

– Suetonius – római történész

– Ifjabb Pliniusz – római kormányzó

– Szerapion – sziriai író

– Phlegon – római író

– Szent Jusztinusz – keresztény apologéta

– Római Szent Kelemen – római püspök

– Szmirnai Szent Polikárp – szmirnai püspök

– Origenész – keresztény teológus

– Karthágói Ciprián – keresztény teológus

– Euszebiusz – keresztény történész

– Tertullianusz – keresztény apologéta

– Antiochiai Szent Ignác – antiochiai pátriárka

– Alexandriai Szent Kelemen – keresztény filozófus

– Szent Római Hippolütosz – keresztény teológus, író

Keresztény apologéták gyakran hozzák fel a fenti listát, mint Krisztus szemtanúit. De amikor közelebbről megvizsgáljuk ezeket a szemtanúkat, a következő problémákkal találkozunk.

Először is, nem egyszerű megállapítani Jézus születésének évét. Máté és Lukács ellentmondásos részleteket nyújt. A legtöbb szakember inkább Mátét fogadja el, feltételezve, hogy Jézus i.e. 8 – 4 között születhetett. Hasonlóan, problémás Jézus halálának dátuma – az evangéliumok alapján csak tippelni lehet. Körülbelül, amikor Poncius Pilátus júdeai prefektus volt ( i.sz. 26-37 között). Ha Jánosnak van igaza, akkor abban az évben történt, amikor a húsvét szombatra esett. De a legtöbb szakember inkább a szinoptikusokat választja, amikor a húsvét péntekre esett, amelyik két lehetőséget nyújt: i.sz. 30 vagy 33. A korai egyház sem volt biztosabb nálunk e kérdésben, sőt még ennél több variáció keringett. De az egyszerűség kedvéért, maradjunk i.e. 8 és i.sz.33 között.

Most vizsgáljuk meg az állítólagos szemtanúk körülbelüli életszakaszát:

– Josephus Flavius: 37-100

– Római Szent Kelemen: ? – 102

– Antiochiai Szent Ignác: 35-107

– Ifjabb Pliniusz: 62-113

– Suetonius: 75-160

– Tacitus: 55-117

– Polikárp: 69-155

– Szent Jusztinusz: 114-167

– Licianus: 125-180

– Alexandriai Szent Kelemen: 150-211

– Tertullianusz: 155-230

– Origenész: 185-254

– Karthágói Ciprián: 208-258

– Eusebius: 235-339

– Thallus: II. század közepe

– Phlegon: II. század közepe

– Hippolütosz: II. század vége – 235

– Serapion: nem tudunk róla semmit, csupán egyetlen levél maradt fenn tőle, 73-300 közötti időszakra helyezik.

Ezen állítólagos szemtanúk egytől-egyig Jézus állítólagos halála után születtek. Ha figyelembe vesszük, hogy mikor írtak a kérdéses témáról, akkor az első „szemtanú” Jézus halála után kb. 60 évvel írt valamit (Josephus 94-ben, Római Szent Kelemen 95-ben, Szent Ignác 110-ben). Ha ez nem lenne elég annak megállapítására, hogy Jézusról nincs egyetlen korabeli szemtanú feljegyzés sem, akkor hozzáteszem, hogy a fentiektől idézett szövegek közül egyik sem mond semmi figyelemre méltót Jézusról. Közülük csak néhányan beszélnek Krisztusról. Legtöbb esetben, a keresztényekről van szó, nem Krisztusról. Kettő említi Krisztus nevét, Tacitus és Suetonius, akik keresztények által vallott nézeteket tárgyalnak más témával együtt, de semmit sem szólnak Jézus történetiségéről.

 

Akkor mégsincsenek szemtanúi feljegyzések? Milyen meglepő!

Felhasznált irodalom:

David Fitzgerald, Nailed: Ten Christian Myths That Show Jesus Never Existed at All

David Fitzgerald, Jesus: Mything in Action, Vol.II.