„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1Kor.15:14)

A húsvéti ünnep kapcsán ideje, hogy elgondolkodjunk Jézus feltámadásán. Mennyire igaza van Pálnak… Ha Jézus feltámadását nem támasztják alá meggyőző bizonyítékok, akkor nem értelmes dolog hinni benne, ahogy a kereszténységben sem. A Kálvinista Apologetika oldal feltámadásról szóló cikke tele van hamis állításokkal, de egyetlen gyöngyszem megragadta a figyelmem, amikor Pál fenti szavait parafrazálja: „ha Jézus nem támadt fel, a kereszténység időpazarlás.” Szerintem, nemcsak időpazarlás, hanem óriási megtévesztés is. Ebben a bejegyzésemben összefoglalom azokat a szempontokat, amelyek alapján könnyebb lesz felismerni, hogy miért nem értelmes dolog hinni a feltámadásban. 

Csodák vizsgálata külső szemmel

Richard Carrier egy szemléletes példát hoz Hérodotosztól: ötven évvel a Perzsa háború után, Hérodotosz i.e. 479-ben számos szemtanú és azok leszármazottainak kérdezése után könyvet írt az eseményről. Bár kritikus hozzáállással szemlélte a beszámolókat,  és időnként gyanúsnak tartotta az elllentmondó állításokat, azonban minden kétkedés nélkül fejlegyeztek, hogy milyen varázslatosan menekült meg a Delphoi Apollón-templom: lángoló nyílvesszők és élő fegyverek repültek az ellenség felé, az athéniak szent olivafájának lángjai megégette a perzsákat, majd egy természetfeletti özönvíz elmosta a perzsa hadsereget, egy ló nyulat ellett és az egész város szemtanúja volt a megfőtt halak feltámadásának. 

Elhisszük, hogy ezek megtörténtek? Miért nem? Hérodotosz egy nagyon művelt ember volt, többnyire kritikus történész, aki szemtanúkat is megkérdezett és semmi olyasmit nem mond, ami alapján kételkednünk kellene ezekben az eseményekben.  Akkor mégis miért kérdőjeleznénk meg ezeket? Minden ember, akinek van némi józan esze, nyilván komoly fenntartással viseltetik a fenti állításokkal kapcsolatban. Ilyen dolgok nem történhettek meg, mert semmi hasonló nem történik ma – gondoljunk csak a mostani tűzre a Notre Dame-székesegyházban. Főtt halak nem támadnak fel. Lovak nem ellenek nyulat. Templomok nem védik meg önmagukat lángoló nyílvesszőkkel. Saját tapasztalatunkból és mások bizonyságaiból tudjuk, hogy nem történhetnek meg. Azt is tudjuk, hogy az emberek hazudnak, túloznak, meséket mondanak, legendákat és mítoszokat alkotnak. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy gyakoriak a hamis történetek – viszont a csodák egyáltalán nem azok. 

Bármennyire is szerették volna egyesek mondjukJézust meglátni a Notre-Dame lángjai között, nem történt semmilyen csoda. El tudom képzelni, hogy néhány évtized alatt, amíg Notre-Dame-ot újraépítik, különböző legendák születnek majd. Először, az emberek átvitt értelemben fognak olyasmiket mondani, hogy Notre- Dame-nak embereket egyesítő ereje volt, hiszen egy jó ügy érdekében sokak pénztárcáját is képes volt megnyitni és lecsendesíteni a kormányellenes lázadásokat. Majd később már megszemélyesíthetik, mondva, hogy tulajdonképpen Notre-Dame feláldozta magát azért, hogy megmentsen egy nemzetet vagy éppen egy eszmét.

Visszatérve a korábbi gondolathoz, mi a valószínűbb? Az, hogy a Hérodotosz elbeszéléséhez hasonló csodák valóban megtörténnek, vagy hogy csak kitalált mendemondák? Az utóbbi néhány száz évben hozzánk hasonlóan senki sem tapasztal ilyesmit és még a tudósok sem számoltak be hasonló esetekről… Azt gondolom, hogy az utóbbi a valószínűbb, és ez még csak egyetlen érv arra, hogy kételkedjünk. Kétségeink tovább erősödnek, ha a szemtanúkat nem tudunk megkérdezni, amikor azt sem tudjuk, hogy kicsodák, vagy amikor nem tőlük kapjuk az információt, hanem egészen mástól. A kétségek még erőssebbé válnak, ha tudjuk, hogy a történetmesélőnek szándékában áll meggyőzni minket valamiről. Ilyen és ehhez hasonló megfontolások miatt, Hérodotosz elbeszéléseit nem fogadjuk el igaz történeteknek.

Ha nem hisszünk Herodotosznak, akkor nem hihetünk Jézus feltámadásában sem

Nincs semmilyen releváns különbség Hérodotosz csodái és Jézus feltámadásának különböző elbeszélései között. Ma nincs egyetlen élő keresztény sem, aki elhinné azt, amit Péter evangéliuma (Igen, Péter) mond, nevezetesen hogy egy római százados csapatával és az összegyűlt zsidó vénekkel együtt láttak egy gigantikus keresztet ugrándozni Jézus után, ahogy kilépett a sírból, majd szemük előtt Jézus óriásra nőtt. Mégis ez az evangélium volt a legnépszerűbb a második században a keresztények körében, ráadásul állítólag egy olyan személy írt, aki még élt abban az időben. Miért nem hisznek többé a keresztények Péter evangéliumában? Pontosan azon okok miatt, amiért nem hiszünk Hérodotosz történeteiben. De akkor miért hisznek Máté, Márk, Lukács és János evangéliumaiban? 

Máté evangéliuma a következőket állítja: „És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt.27:51-54) 

Hogyan tekinthetnénk ezt Péter evangéliumánál kevésbé a fantázia szüleményének? Egyetlen másik evangélium sem említi meg ezt az esetet. Sőt, egyetlen történész vagy korabeli író sem számol be ilyesmiről. Érdekes módon a műveltebb emberek, az írástudók és Jeruzsálem papjai, nem vettek észre semmilyen földrengést, és nem láttak üres sírjaikat hátra hagyó, járkáló holtakat sem barangolni a város utcáin. Egyetlen kivétel a templom kettéhasadt kárpitja, amit még Máté és Lukács is megemlít, hiszen Márktól másoltak, de még ezt sem jegyezte le egyetlen rabbi vagy templomi hivatalnok sem. 

Mint Hérodotosz történeteit, úgy Máté evangélista által lejegyzett történéseket sem szemtanúktól ismerjük. Sőt, az evangélium egyetlen szemtanú nevét sem említi, pedig ezrek láthatták a földrengést, a megnyílt sírokat és a járkáló holtakat. Egyetlen feltámadt személy beszámolójával sem találkozunk. De ami még ennél is rosszabb az az, hogy nem tudjuk, ki volt Máté evangéliumának írója. Azt sem tudjuk pontosan, hogy mikor írta és hol íródott. Hasonlóan nem ismerjük a többi evangélium íróit és evangéliumaik keletkezésének idejét sem. 

Próbáljuk meg saját magunk elolvasni a négy különböző evangéliumi leírást a feltámadásról, amit állítólag a keresztények elhisznek (Mk. 16, Mt. 28, Jn. 20-21, Lk.24 és Apcs.1), és jegyezzük le az összes ellentmondást és valószínűtlen csodás eseményt. 

Vegyük például Máté (28:1-6) és Márk (16:1-6) feltámadás jelenetét. A történet alapvetően ugyanaz – eltérés viszont, hogy Máténál a sírban várakozó fiatalember néhány perccel korábban angyalként jelenik meg, földrengést okoz, elgördíti a követ, az őrként állított katonák pedig elájulnak. Márk evangéliuma írója nem is tudott semmilyen angyalról vagy a sírt őrző katonákról. Képzeljük el, hogy rendőrök vagyunk és egy bankrablás helyszínére érkezünk, ahol egy nyitott, üres széfet, és két szemtanút találunk. Az egyik szemtanú azt állítja, hogy amikor belépett a bankba, hogy az automatából pénzt vegyen ki, nem volt bent senki, kivéve a nyitott széf mellett álló, fehérruhás, aki azóta titokzatos módon eltűnt fiatalembert; aki eltűnése előtt azzal nyugtatta meg a szemtanút: ‘Ne aggódj! Jó ügyet szolgálunk vele!’ A történet máris gyanús lesz. Azután a másik szemtanú azt meséli, hogy amikor a széfhez közeledett, a mennyezetről egy fényes robot a ereszkedett le, megbénított két biztonsági őrt, és egyetlen mozdulattal csodaszálatos módon kinyitotta a széfet, ami valamilyen oknál fogva már úgyis üres volt; majd ez a repülő robot felült a széf ajtajára és azt mondta: ‘Ne aggódj! Jó ügyet szolgálunk vele!’ Most legyünk őszinték, vajon elhinnénk a második szemtanú beszámolóját? Az első is nagyon fura, a második viszont már szűrreális. De visszatérve Jézushoz: még ilyen szemtanúkkal sem találkozunk, csak néhány ismeretlen evangélistával, akik évtizedekkel az esemény után leírtak olyasvalamit, amit valaki más látott. Fogalmunk sincs azonban, hogy az a valaki honnan tudta, és ki mondta el neki. Miért kellene hinnünk neki?

Nincs semmilyen okunk arra, hogy azt higgyük, hogy ezek a történetek mások lennének, mint Hérodotosz történetei. Hérodotoszt legalább valamennyire ismerjük. Azt is tudjuk, hogy mi motiválta, valamint hogy mikor -, és hol írta ezeket a történeteket. Saját bevallása alapján csak tényekről akart tudósítani és nem volt semmilyen meggyőződése, amit hirdetni szeretett volna. De a csodálatos eseményekről szóló feljegyzéseit mégsem hisszük el. Akkor miért hinnénk az evangéliumokban? Miért hinnénk el, hogy Jézus feltámadt? Ez egyszerűen egy rendkívül valószínűtlen esemény és semmilyen megbízható forrás sem támasztja alá!

Ha valamilyen más vallás állítana hasonló dolgokat, akkor a keresztények a legkevésbé sem lennének nyitottak egy ilyen gondolatra. Tegyük fel, hogy a Victor Hugot imádó szekta tagjai egy napon bekopognak hozzád azt állítva, hogy Victor Hugo feltámadt. Ezt leginkább személyes meggyőződésükkel igazolják, de van néhány csodákkal és mitológiai jelenségekkel kiszínezett régi irat is, amit évtizedekkel a megtörtént eset után lejegyzett egy ismeretlen alak, aki semmit sem árul el arról, hogy honnan származnak az információi. Ha ez nem elég, akkor még idézni tudnak néhány igen erős megszállottságról tanúskodó levelet, amelynek szerzője azt állítja, hogy látomásban megjelent neki Victor Hugo szelleme. Azt hiszem, azonnal ajtót mutatnál az ilyen látogatóknak. 

Furcsa, hogy napjainkban, a tudomány és az értelem korszakában, még mindig van sok százmillió ember, akik komolyan elhiszik, hogy a halottak fel fognak támadni, amikor egy halhatatlan emberfeletti lény leszáll az égből, hogy elpusztítsa a Földet. 

A bizonyítékok

Az ‘érzéseken’, látomásokon és más hasonlóan kétséges bizonyítékokon kívül van még két másféle bizonyíték Jézus feltámadásával kapcsolatban. Richard Carrier szerint, egyik sem elégséges ahhoz, hogy higgyünk a feltámadás valóságában, de érdemes közelebbről megvizsgálni őket; ezek egyrészt a korai keresztény iratok, másrészt az a tény, hogy a kereszténység a Jézus feltámadásába vetett hittel kezdődött. Minden más bizonyíték csak az Újtestamentumot, vagy olyan írásokat ismétel, mint például Péter evangéliuma, amit már senki sem fogad el.

Természetesen nagyon sok hamis hit született a történelem során. Önmagában az a tény, hogy a kereszténység egy furcsa hittel kezdődött, még nem elégséges érv. Ahogyan az sem hisszük el, hogy Joseph Smitnek látomásban megjelent Moróni angyal és varázslatos aranylemezeket adott át neki, amely Isten üzeneteit tartalmazta (innen ered a mormonizmus). 

A bibliakutatók elismerik, hogy az Újszövetség ismeretlen eredetű és megbízhatatlan információkat tartalmaz. Teljes mértékben hiányoznak a szemtanúk feljegyzései Jézus tetteiről, életéről vagy éppen feltámadásáról. Egyetlen korabeli történetíró sem örökítette meg cselekedeteit, és semmilyen hivatalos nyom sincs róluk. Még a korai gyülekezetek egyetlen dokumentuma sem áll rendelkezésünkre. Sőt, semmilyen semleges vagy ellenséges kritikát nem ismerünk a kereszténységet elindító eseményekről. Nem ismerünk Jézus tanítványaitól származó iratokat, csak János evangéliuma állítja, hogy írott anyagot használt valamelyik tanítványtól, de a nevét sem említi. Ahogyan nem rendelkezünk Joseph Smith mennyei arany tábláival, úgy nincs egyetlen eredeti írásunk sem Jézusról. Nincs semmi okunk azt hinni, hogy az Újszövetség írói őszinték lettek volna vagy kritikus szemmel tekintették volna az eseményeket. Sokkal több okunk van az Írások hitelességére gyanakodni.

Miért van szükségünk rendkívül erős bizonyítékokra?

Amikor azt állítjuk, hogy valaki feltámadt, akkor egy egészen rendkívüli állítást teszünk – ezért rendkívül erős bizonyítékra van szükségünk ahhoz, hogy racionálisan elhihessük. Mennyire erős bizonyíték szükséges? 

Tegyük fel, azt mondom, hogy van egy autóm. Nem kell hozzá sok bizonyíték, hogy elhidd, hiszen rengeteg hozzám hasonló embernek van autója. De ha azt mondom, hogy nukleáris fegyverrel rendelkezem, akkor már komolyabb bizonyítékokat kellene felhoznom, hogy elhidd, hiszen a hozzám hasonló emberek nem szoktak nukleáris fegyeverrel rendelkezni. Gondold végig, milyen bizonyítékra lenne szükséged ahhoz, hogy elhidd, hogy igazat mondok. Hasonlítsuk össze ezt az állítást az ötös lotto esélyeivel. Egy rendkívüli állításnak tűnhet, ha azt mondom, hogy ‘lelitalálatom volt a lottón’. Rendszeresen szokott lottó ötös lenni, számos olyan esetet ismerünk, hogy embereknek lottó ötösük volt. Tehát, az a kijelentés, hogy ‘a hozzám hasonló emberek nyernek a lottón’ egy igazolt kijelentés. Nem kellene sok bizonyíték, hogy igazoljam magam. Ezek szerint nem is olyan rendkívüli az a kijelentés, hogy ‘telitalálatom volt’. De az az állításom, hogy ‘nukleáris fegyverem van’ – elég rendkívüli. 

Tegyük fel, hogy azt állítom, hogy ‘csillagközi űrsiklóval rendelkezem’. Ez még rendkívülibb kijelentés volna, mivel általában nem igaz, hogy a hozzám hasonló embereknek lenne csillagközi űrsiklójuk, de semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy egyáltalán valaki esetében igaz lenne. A nukleáris fegyverekről legalább tudod, hogy léteznek. De ebben az esetben a bizonyítás terhe óriási. Gondolj csak bele, hogy mire lenne szükséged ahhoz, hogy elhidd, hogy van csillagközi űrsiklóm.  

A fenti magyarázat segít megérteni, hogy miért teljesen irracionális azt mondani, hogy rendkívüli állítások nem követelnek rendkívüli bizonyítékokat. Hiszen az a kijelentés, hogy ‘Jézushoz hasonló emberek feltámadnak’ sokkal több bizonyítékot követel, mint az űrsikló igazolása. 

Az Újszövetségi levelek

Milyen rendkívüli bizonyítékokkal rendelkezünk? Kezdjük az újszövetségi levelekkel. Nem ismerjük keletkezésük idejüket, csak találgatni tudunk. A 21 levélből 13-at Pálnak tulajdonítanak, de ma már a tudósok megegyeznek, hogy csak 7 levél lehet ezekből hiteles, a fennmaradó 6 hamisítvány. Ez azt jelenti, hogy valaki Pál nevében írt, valószínű az apostol halála után. A legtöbb bibliaszakértő azt állítja, hogy Péter mindkét levele hamisítvány és ismeretlen a szerzőjük. 

Az a tény, hogy mennyi hamisítvány került bele a bibliai kánonba, már önmagában is igazolja, hogy kevésbé bízhatunk az Újszövetségben. A hamisítások gyakorisága mutatja, hogy a korai kereszténységet mennyire átszövi a ‘cél szentesíti az eszközt’ elve. Azon kívül, hogy sok hamis írást gyártottak és fogadtak el igaznak, a korai keresztényeknek hibás módszereik voltak az igazság megállapítására, gondolok itt a csodákról szóló elbeszélésekre, ‘titkos üzenetek’ meggyőző erejére, látomások és megérzések isteni üzenetként való kezelésére. 

Pál nagyon világosan kifejti, hogy a korai keresztények rendszeresen hallucináltak, transzba estek, nyelveken beszéltek és  prófétáltak – a hitetlenek pedig bolondoknak nevezeték őket (1Kor.14). Ha nem hinnél ilyen embereknek ma, akkor miért kellene elhinned bármit is, amit régen mondtak? Ha ma találkoznál az első keresztényekkel, akkor semmilyen hitelt sem adnál a szavaiknak. 

Pál elmondja, hogy nem embertől tudta meg az evangéliumot, hanem egyedül az Úrtól, látomásban. Egyetlen kortársa sem beszélt neki a feltámadásról – nem tartotta volna titokban, – csak az Ószövetséget olvasta és látomásban egyenesen Istentől kapta az üzeneteket (Gal.1:11-18, 1Kor.15:1-8, Rom.16:25-27). Pál sosem említi, hogy a környezetében valakinek ismeretei lennének Jézus feltámadásáról. Sőt, még az is állítja, hogy elődei, hozzá hasonlóan, látomásban látták a feltámadt Jézust. A hallucinációt – látomásokat pedig nem fogadhatjuk el hiteles forrásként.

Az evangéliumok

Az evangéliumok szerzőiről, keletkezésük idejeiről és helyeiről sem tudunk sokat. Azt sem ismerjük, hogy a második századig ki olvasta, ki vizsgálta megbízhatóságukat, ha egyáltalán vizsgálta valaki. Korábbi bejegyzéseimben említettem, hogy azt sem mondhatjuk, hogy a négy evangélium független forrás lenne, hiszen Márktól másolt mindenki, és amit hozzáraktak, több esetben ellentmond egymásnak – János még inkább ellentmond a  másik háromnak. Több olyan példát is felhoztam, hogy olyan szakaszok is vannak az evangéliumokban, amelyekről bebizonyosodott, hogy jóval később kerültek oda.

Azt biztosra tudjuk, hogy az evangéliumok szerzői tudatosan építették fel írásaikat, konkrét üzenetük volt az emberek meggyőzése érdekében. Azt is tudjuk, hogy jóval Pál levelei után keletkeztek egy olyan környezetben, ahol az álmokat, látomásokat és titkosnak vélt isteni ihleteket valós információnak tekintették. Azt is tudjuk, hogy az evangélisták és a későbbi keresztény gyülekezetek vezetői többször is valótlan dolgokat állítottak és történeteket fabrikáltak (pl. gondolok itt a későbbi betoldásokra Mk. 16:9-20, Jn.20:18-31, a 21. fejezet, vagy Jn.7:35-8:11). Azt is tudjuk, hogy a 2.században olyan verziója is létezett az Apostolok cselekedeteinek, ami jóval hosszabb volt a mai Újszövetségben levőnél. Tudjuk, hogy rengeteg hamis keresztény irat keringett az első századokban, egy tucat evangélium, különböző apostoli iratok és levelezések, amelyek érdekesebbnél érdekesebb Jézusról szóló fantazmagóriákat tartalmaztak. Ma már teljesen képtelenség meghatározni, hogy mit adtak hozzá és mit másítottak meg, vagy éppen mit hagytak ki a kezünkben levő Újszövetségből. A nyilvánvaló hamisítások, beillesztések, legendás átalakítások és fabrikációk miatt semmiképpen sem tekinthetjük megbízható forrásnak az evangéliumokat. 

Hogyan kezdődött a kereszténység

Nem igazán tudjuk, mert nincsenek megbízható forrásaink. Csak arról beszélhetünk, hogy mi történhetett, mi a legvalószínűbb. Ha van egy közönséges, hétköznapi magyarázatunk a történésekre, és nincs semmilyen rendkívül erős bizonyítékunk, amely igazolná a rendkívüli eseményeket, akkor a közönséges, hétköznapi magyarázat sokkal valószínűbb. Ráadásul nem is csak egyetlen hétköznapi magyarázatot ismerünk a kereszténység kibontakozásáról. 

Két alapvető tényt kell megmagyaráznunk: vajon miért állították a korai keresztények, hogy Jézus feltámadt, és hogy mi történt Jézus testével. 

  • Mi történt Jézus testével? 

Nem tudjuk, hogy valójában eltűnt-e Jézus holtteste, vagy csak azt hitték az első keresztények, hogy eltűnt. Pál levelei sosem említik az eltűnt holttestet. Az Apostolok cselekedeteiben nincs semmilyen feljegyzés arról, hogy valaki kivizsgálta volna a sírt. Az evangéliumokról pedig tudjuk, hogy tele vannak kitalált történetekkel. Nagy a valószínűsége annak, hogy az első keresztények azt hitték, hogy Jézus egy teljesen új testben támadt fel, erre utalnak Pál 1Kor.15:37-38 versei. Tehát még el sem kellett hinniük, hogy hiányzik Jézus holtteste. Sőt, még akkor is elhihették, hogy Jézus holtteste hiányzik, amikor valójában nem hiányzott. (Most nem foglalkozom azzal a lehetőséggel, hogy Jézust mennyei lényként képzelhették el, aki az ég és a föld között emberhez hasonló alakot öltött, hogy feláldozhassa magát az emberiségért).

Az evangélumi legendával ellentétben, Jézust akárt eltemethették egyszerűen a földbe is. Ebben az esetben esély sem maradt kivizsgálásra. Erről beszél több szakértő is (Komarnitsky, Doubting könyvében, vagy Peter Kirby írása az Empy Tomb könyvben). De még abban az esetben sem különösebben értelmes elhinni, hogy feltámadt, ha a holttest hiányzik, mert más eltűnt vagy meg nem talált holttestek esetében nem feltételezzük, hogy feltámadtak. Jézus esetében bár bármelyik verzió lehetséges, a feltámadás szempontjából teljesen lényegtelen, hogy Jézus holtteste hiányzik-e vagy sem. Semmilyen különleges magyarázatra nincs szükségünk. 

  • Miért állították a korai keresztények, hogy Jézus feltámadt?

Az evangéliumok megbízhatatlan források a kérdés eldöntése szempontjából. Pál és más újszövetségi levelekben egyetlen indoklást találunk: az ószövetségi Írások szerint Krisztus fel kell  hogy támadjon, valamint kinyilatkoztatást, látomást kaptak a feltámadt Krisztusról. Számukra a feltámadt Jézus nem volt más, mint egy másik hallucináció során történő találkozás az istenivel. Pál elég világosan kifejti, hogy a korai keresztény gyülekezetekben rendszeresek voltak a tömeghallucinációk, amikor emberek transzba estek, ismeretlen nyelven gagyoktak és prófétáltak (1Kor.14:26-30). Az ilyesfajta skizofrén jellegű megnyilvánulások különböző vallásos kultuszok körében még ma is létező jelenségnek tekinthetők. Pál azt is elmondja, hogy mi inspirálta ezeket a hallucinációkat: az Írások. Ő és mások azt hallucinálták, hogy Jézus közli velük, hogy feltámadt. Ugyanakkor az első keresztények apokaliptikus várakozásaik is elégséges okként szolgáltak arra, hogy különböző látomásaik legyenek. Nagyon sok zsidó azt hitte, hogy a világ vége végső jele az lesz, hogy eljön a messiás és a halottak feltámadnak. A keresztények már az elejétől azt hitték, hogy Jézus feltámadása egy jele a várva várt apokaliptikus feltámadásnak (1Kor.15:20). A keresztények úgy vélték, hogy Jézus a messiás, aki meghalt, és a vég közel van. Kétségbeesetten szükségük volt hitük visszacsatolására, ezért elképzelték azt, amit látni szerettek volna: így kezdődhetett Jézus feltámadásának a legendája. 

Az is lehetséges, hogy az első keresztények úgy állították, hogy látomásban Jézus maga mondta el nekik, hogy feltámadt, hogy még csak nem is hallucináltak – egyszerűen csak hozzácsatolták erkölcsi tanaikhoz, hogy nagyobb súlyt adjon üzenetüknek. Elképzelhető, hogy bármire készek voltak, még mennyei kinyilatkoztatásokról hazudni is, mert erősen hittek abban, hogy erkölcsi elveikkel jobbá tehetik a világot. Az is lehetséges azonban, hogy erős várakozásaik valódi hallucinációkhoz vezetett. 

Ez csak néhány lehetséges variáció, de a fentiek bármilyen kombinációja megfelelő magyarázat arra, hogy miért állították az első keresztények, hogy Jézus feltámadt anélkül, hogy az valójában megtörtént volna. 

Nincs különleges bizonyíték

A bibliakutatók által ismert egyetlen bizonyíték sem elég erős ahhoz, hogy a feltámadásba vetett rendkívüli hitet alátámassza. Minden rendelkezésünkre álló bizonyíték hétköznapi, amelyre van természetes magyarázatunk. Sőt, ezek a magyarázatok sokkal jobban alátámasztják a bizonyítékokat, mint a feltámadás magyarázata. 

Csak hétköznapi magyarázatot lehet adni arra, hogy Jézus miért csak egy szűk körnek, majd végül csak egyetlen apostolnak jelent meg – aki ráadásul üldözte a keresztényeket. Ha Isten tényleg embereknek jelent meg, és ha ő tényleg azt szerette volna, hogy megmentse a világot, nagyon nehéz lenne valamilyen hihető okot adni arra, hogy miért pont Pálnak jelent meg Jézus feltámadásának üzenetével. Ha Jézus igazán meg akarta volna menteni a világot, akkor személyesen mindenkinek megjelent volna eddig, nemcsak annak a néhány hívőnek kétezer évvel ezelőtt. 

Viszont ha a kereszténység nem egy Isten által inspirált, hanem egy természetes mozgalomként született meg, amelyet (vélt vagy valós) hétköznapi hallucinációk sorozata indított be, akkor pontosan arra számítanánk, amit valójában találtunk: kis csoportosulásokra, egyszeri történelmi jelenségre, olyan kulturális környezetre, amelyet a vallásos szinkretizmus, vallási eszmék keveredése jellemez; nagy társadalmi és gazdasági változásokra, a Római Birodalom kulturális és vallásos behatásaira, megbízhatatlan  keresztény forrásokra –  mindezek együttvéve nagyszerű magyarázatát adják a leganda kialakulásának.

Nincs semmilyen bizonyítékunk Jézus feltámadására, sőt azt sem tudjuk biztosan, hogy egyáltalán emberként megszületett volna. Semmivel sem értelmesebb Jézus feltámadásában, mint a megfőtt halak feltámadásában hinni. A kereszténység egy elmélet, amely olyan jóslatokat tartalmaz a világról, amelyek közül még egyik sem vált valóra – ezért a kereszténység elvesztette létjogosultságát. 

Felhasznált irodalom:

John W. Loftus, The Christian Delusion (chapter 11. Richard Carrier, Why the Resurrection is Unbelievable)

www.richardcarrier.info/SpiritualFAQ.html.

www.infidels.org/library/modern/richard_carrier/whynotchristian.html

Hasznos információ! 

A napokban megjelent egy új összefoglaló a témában, amely tartalmazza a keresztények legjobb érveit és azok cáfolatait: Carl Stecher, Craig L. Blomberg, Resurrection: Faith or Fact?

Itt támogathatod a munkám: https://www.patreon.com/kimentimegjezust