Miért támogatom ennyire a mitológiai Jézus elméletet? Vajon ez nem tekinthető olyan áltudományos feltételezésekhez, mint a teremtéstörténet, holokauszttagadás vagy a laposföld-elmélet? Kétségtelen, hogy a mitológiai Jézus mellett érvelő szekuláris szakemberek kissebbségben vannak és látszólag ellentmondanak a szakmai közvélekedésnek. Ki szeretne kissebbségbe lenni és ellentmondani a tudományos szakmai konszenzusnak? 

Őszintén, nem vagyok az a típus, aki a tömeg elé áll és odakiáltja: ‘A király meztelen!’ – de ha a láthatatlan, észrevehetetlen és minden bizonyíték szerint nem létező cipő talál, akkor mit lehetne mondani? –  teszi fel magának a kérdést David Fitzgerald, a Jesus: Mything In Action sorozatában. Egyetlen ok miatt érdemes megőrízni ezt a történelmi Jézus elméletet: ha nincs meggyőzőbb magyarázat a kereszténység eredetének történetére. 

Az igazság az, hogy csupán a végső kérdést illetően nincs konszenzus. A legtöbb érv, amit a mitológiai Jézus mellett érvelők felhoznak egyátlalán nem vitatott érvek, sőt évtizedek óta többségi véleménynek tekinthetőek – gondolok itt a szinoptikus evangéliumok összeférhetetlenségeire, Márk evangéliumának elsődlegességére, vagy éppen az evangéliumok és Pál leveleinek szerzői hitelesség kérdésére. Nem a bizonyítékok terén van nézeteltérés, hanem a végső következtetésben. Nem mintha a konszenzus teljes mértékben garantálná az igazságot, mégis egy laikusnak indokolt figyelembe venni a szakma véleményét. A legtöbb esetben, a konszenzus egy igen letisztult, kifinomult dolog, amely erős érveken alapszik, addig, majd a szakértők többsége új bizonyítékok alapján elkezd újra kételkedni az addigi uralkodó állásponton. Miután rámutatnak egy elmélet gyenge pontjaira, a paradigmaváltás szép lassan teret nyer. De csak a tekintélynek engedve elfogadni az aktuális konszenzus véleményt egyfajta körkörös érveléshez vagy egy dogmatikus megközelítéshez vezetne, és akadályozná az ismereteink és tudásunk fejlődését.

A tudomány nagy felfedezései akkor történtek, amikor az általánosan elfogadott elméleteket megkérdőjelezték. Minden nagy fejlődés a Biblia kutatás történetében tévtanítással kezdődött. Vegyük csak az ószövetségi példát: ma már tudományos körökben nem tabu kijelenteni, hogy Ádám és Éva, Ábrahám, Izsák, Jákób, Jób, Jónás, József, Józsué, Mózes, Noé, Sámson, Ruth és Boáz és még több főszereplő, sosem létezett. Tisztán kitalált, fiktív szereplők. Az első történész, aki a pátriárkákat mitikus figuráknak tekintette, erős szakmai ellenállásába ütközött. Ma már nem csak egy egzotikus elképzelés, hanem az egyik legelterjedtebb konszenzus a bibliakutatók között.

Richard Carrier továbbviszi a logikai fonalat, igazolva azt, hogy ami igaz volt Mózes esetében, az igaz kell, hogy legyen Jézus esetében is: “Mózest ma egy kitalált karakternek tekintjük, Jézushoz hasonlóan csodákat tett, nagy számú követője volt, beszédeket tartott, és törvényt magyarázott. Ma már egyetlen szakértő sem tekinti a Mózes könyveiben leírtakat Mózes szavainak és senki sem fogadja el érvényes érvelésnek azt, hogy ‘Mózesnek léteznie kellett, hiszen annyi tanítást és mondást tulajdonítanak neki!’ Ha ezt az érvet nem fogadjuk el Mózesnél, akkor nem fogadhatjuk el Jézusnál sem.”

Ugyanez érvényes az i.e. 6. századból származó Dániel könyvére. Rengeteg történelmi részletet és csodás történeteket tartalmaz – azzal a szépséghibával, hogy hamisak. (Például, Dániel 5:31 azt mondja, hogy a méd Dárius elfoglalta Babilont, a valóságban Cyrus, perzsa királya foglalta el, Dárius pedig perzsa király volt, aki Cyrus fiát követte 18 évvel később). Már az i.e. 3. századi neoplatonista filozófus, Porpiriusz, is látta, hogy a könyvben foglalt több jelenet sokkal későbbi időkből származhat. Mai bibliakritikusok egyöntetű meggyőződése, hogy Dániel könyve teljesen fiktív, amit i.e. 2. században írhattak. Mégpedig azzal a céllal, hogy történelmi tekintélyt kölcsönözzenek egy új társadalmi rendnek, hogy egy új egységet és erkölcsi rendet alapozzanak meg az ellenséges uralommal szemben. Ez ugyanúgy Jézusra is vonatkozhat.

Érdekes módon, Dánielt nagy prófétának tekinti mindhárom ábrahámi vallás. Próféciái hatalmas szerepet töltöttek be a kereszténység megszületésében. És mégis, Dániel egy mitológiai figura. Jézus párhuzamba hozható több ószövetségi teljesen fiktív személlyel, mint Mózes, Józsué, József, stb. Miért lenne meglepő, ha Jézus is, hozzájuk hasonlóan, egy kitalált személy? A róla szóló bizonyítékok mennyisége és minősége nem különb az ószövetségi figuráktól.

David Fitzgerald szerint, Jézus, mint mitológiai személy elmélete, hasonló utat jár be, mint az evolúció. Volt egy olyan korszak, nem is olyan régen körülbelül másfél évszázada, amikor a kreacionizmus uralta a színpadot. Az evolúció nem Darwinnal kezdődött, hanem a tudományos kutatás fejlődése fokozatosan mosta ki a talajt a kreacionizmus lába alól. Végül Darwin, a természetes szelekcióval, teljesen hazavágta a bibliai világképet. Tudományos környezetben a kreacionizmust ma komolytalan áltudományos megközelítésnek tekintik.

Valljuk be, a Jézus-mítosz még veszélyesebb a keresztény hitre, mint az evolúció. Keresztényként még van esély arra, hogy beleférjen az evolúció, ha eléggé csűrjük-csavarjuk a hitet. De ezt a cselt nem lehet alkalmazni Jézusra. A Biblia kutatás fejlődésével, egyre több olyan igazság kerül felszínre, amely alámossa Jézus történetiségét. A korábbi bejegyzések pontosan ezekről a repedésekről szóltak: Szemtanúk írták-e az evangéliumokat? Máté, Márk, Lukács és János evangéliumok szerzői miért maradtak ismeretlenek? Egymástól másolták-e az alaptörténetet? Miért tartalmaznak egymásnak ellentmondó állításokat? Vajon tényleg Jézus mondta azokat a kijelentéseket, amit az evangéliumok tartalmaznak? Miért különbözik Pál Jézus figurája az evangéliumokétól? Miért volt annyi Krisztus? Keresztelő János szektája a keresztények rivális közössége volt? Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy a bibliai könyvek eredeti szövege változatlanul maradt fenn?

Ezen kérdésekre adott válaszok nem vetnek jó fényt a kereszténységre, akár létezett vagy sem a történeti Jézus, de egészen biztos aláássák a kereszténység hivatalos Jézus verzióját. Tudósok már régóta aggasztó repedéseket látnak a bibliai iratok hitelességében.

Vajon becsületes dolog a keresztények szemére vetni azt, hogy figyelmen kívül hagyják a tudományos konszenzus lehengerlő bizonyítékait az evolúció tekintetében, miközben szigorúan ragaszkodnak Jézus történelmi figurájának szakmai védelmezéséhez? Ebben az esetben, határozottan IGEN!

Miért? Az evolúcióval ellentétben, Jézus történetiségével kapcsolatban semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk. Miközben az evolúció másfél évszázad támadásait páratlan sikerrel kivédte, Jézus történetiségével kapcsolatban ennek ellenkezőjét mondhatjuk. Szeretnél látni egy válságban levő elméletet? Richard Carrier betekintést nyújt ebbe a válságba:

“A történelmi Jézus kutatása látványosan kudarcot vallott, többszörösen is. A történészek már nem is számolják, hogy mennyiszer. A legutóbbi kutatáskor, minden kritériumával és felállított Jézus képeivel együtt, minél több tudós kezdett bele, annál bizonytalanabb és zavarosabb eredmény született. A fejlődés azt jelentette volna, hogy növekszik a konszenzus és élesedik a kép, de ennek az ellenkezője történt.”

A Jézust kutató tudósok csak szaporították az egymásnak ellentmondó Jézus elméletek számát, ahelyett, hogy konszenzusra jutnának az egyre több és több kérdésben. Még abban sem jutottak konszenzusra, hogy mi a fő akadálya annak, hogy a konszenzus létrejőjjön. De, ami még ennél is fontosabb, a legtöbb tudós valószínűsíti, hogy a sok egymásnak ellentmondó Jézus közül valamelyik létezett – azonban egyszerre nem lehet mindannyiuknak igazuk. Valójában, legfeljebb csak egy elmélet lehet igaz, de az is lehet, hogy az összes elmélet téves.

Maradunk a zavaros és eltérő véleményekkel, könyvtárnyi elméletekkel és magyarázatokkal – szinte lehetetlen naprakésznek lenni a konkurens Jézus-elméletekből. Közben semmilyen valós szándék vagy kísérlet nem mutatkozik ahhoz, hogy javítsanak a helyzeten, hogy kigyomlálják a legrosszabb elméleteket és összegyúrják a legjobbakat egy koherens képpé. 

A bibliai történészek között évtizedek óta meglévő konszenzushiány nyílt titok szakmai körökben. Már negyven éve, olyan tudós professzorok, mint Robin S. Barbour és Cambridge’s Morna Hooker, aggodalmukat fejezték ki arról a naiv célkitűzéssel kapcsolatban, hogy a használatos módszerekkel valamilyen “autentikus” bizonyosságot szereznénk Jézus személyéről. Minden tudós eredményt szeretne produkálni. Azt mondani, hogy nincs és nem is lehet eredmény – kétségbeejtő kilátás. Tudósok sorra veszítették el bizalmukat a kollégáik által használt módszerekben. „A valós történelmi Jézus kutatása az 1960-as és 70-es években olyan kockázatos volt, mintha a mocsárban egyik fűcsomóról a másikra ugrálnánk a folyamatos sűlyedés veszélye közben.” (Hooker)

Negyven év után, tudósok növekvő száma ugyanarra a következtetésre jutott, mint Hooker és Barbour: a módszerek, amelyekben reménykedtek, hogy eredményt hoznak a “valódi Jézus” megtalálásában, a nagy halom mítosz, legenda és kegyes hazugságok között, egyszerűen sikertelennek bizonyultak. Egyesek új kritériumok felállításán dolgoznak, mások teljesen elvetik azt, hogy lenne értelme a kritériumok felállításának. De mindannyian egyetértenek abban, hogy a hitelesség hagyományos kritériumai nem működnek Jézus történetiségével kapcsolatban.

A szakma egységes véleménye Gerd Theissen (keresztény bibliakutató) szavaival élve az, hogy “nincs megbízható kritérium ahhoz, hogy szétválasszuk a hitelest a hamistól a Jézusról szóló hagyományban.” Ahogy Dale C. Allison mondta: “itt az idő, hogy a kifogásokat félretegyük és a standard kritériumrendszert a beszélgetéseink középpontjából kivonjuk.”

Miért volt a történészeknek szükségük ilyen hosszú időre, hogy rádöbbenjenek, hogy a Jézus-kutatásban használt módszerek tévesek? A választ a Jézus-kutatás sajátosságaiban találjuk. A keresztényeknek hitre van szükségük, de a keresztény tudósok tényekkel szeretnék alátámasztani hitüket. Ehhez pedig megfelelő tudományos módszerre van szükségük – de ezt még nem sikerült produkálni. Sokakat nem az a cél motivált, hogy megtudják az igazat Jézusról, hanem az elszántság, hogy bebizonyítsák “nem a vallásos hitük befolyásolta döntéseikben, hanem ugyanaz a tudományos elfogulatlanság vezéreli őket, mint más területek szakembereit.” (Hooker)

Nick Perrint, konzervatív Újtestamentum szakértőt, arra kértek fel, hogy írjon egy cáfolatot Bart Ehrman Misquoting Jesus könyvére. Olvasóit arra buzdítja, hogy nem kell félni hitünket kitenni a történelmi kutatásnak. “Amikor az emberek engednek annak a kísértésnek, hogy mellőzzék a hitükkel szemben  támasztható kritikákat, csak azt igazolják, hogy sokkal elkötelezettebbek az érzéseik iránt, mint a hitük mellett.”

Milyen igaz. Azonban csodás kezdés után, Perrin kifejezi az írások iránti rendíthetetlen apologetikai bizalmát, biztosítva minket arról, hogy keresztény hite nem az a hit, amely szándékosan megfeledkezik a történelmi valóságról: “A biblikus hitet nem kell féltenünk a történelmi kutatástól, inkább keresnünk kell ezeket a kérdéseket. Ha a hit és történelem összecsap, egy időre elég nagy rendetlenség lesz. De sokkal rosszabb káoszt okoz a vakhit, amely figyelmen kívül hagyja a történelmet.”

Igen, ezt akartuk hallani egy keresztény történésztől. De nem sokáig tartja magát a fenti elvekhez. A történelemmel való bátor szembenézés rövid életű nála: “kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy racionálisak legyünk.” A következő sorokban meg is magyarázza állítását: “igazán remélem, hogy igazam van, amikor hiszem, hogy Jézus a Messiás és Úr. Befolyásolni fogja ez szakmai kutatásom? Mindenképp. Hogyne befolyásolná! Ez így rendben is van.” Pontosan ez a probléma!

John Meier meg is fogalmazta a lényeget: “a történelmi Jézus kutatása valójában egy rejtett teológiai kutatás az akadémiai hitelesség megszerzésére.”

A történeti Jézus-hipotézis bizonyítása krízisben van. A fentiek alapján, ezt nemcsak szekuláris tudósok állítják, hanem őszinte Jézus-hívő történészek is. Phillip Davies, egyike azon bibliakutatóknak, akik felismerték ezt a problémát: „Vajon a mai bibliakutatók képesek lesznek-e meggyőzni kollégáikat, hogy egy hiteles akadémiai kutatást folytatnak? Ameddig ezt nem igazolják, hogyan győznének meg bárkit is arról, hogy valamivel is hozzájárulnak a modern világ intellektuális életéhez? Valójában, úgy gondolom, hogy először önmagunkat kéne erről meggyőzni!”

Szakértők a mitológiai Jézus elmélet mellett

Elég sok keresztény szakértői véleményt hoztam, akik kétségbe vonják a Jézus történetiségét igazoló eredményeket. Bár még nagyon korai arról beszélni, hogy a szakmai vélemény miként fog változni a mitológiai Jézus elmélet elfogadása irányába (Mózes és a pátriárkák esetében évtizedekre volt szükség), de a kép kezd sokkal árnyaltabb lenni, már nem beszélhetünk Jézus történetiségére vonatkozó konszenzusról, de a Jézus-mítosz elmélet képviselői még kissebbségben vannak. Ennek ellenére, amint már a legelső bejegyzésemben is említettem, egyre több szakember sorakozik fel az utóbbi mellett. Jézus történetiségét kétségbe vonó szakemberek közül íme néhány a legjelentősebb közül: 

  • Richard Carrier, Ph.D., Columbia University, ókori történelem, legjelentősebb munkái Jézus történetiségéről: Proving History: Bayes’s Theorem and the Quest for the Historical Jesus (2012), On the Historicity of Jesus: Why We Might Have Reason for Doubt (2014).
  • Arthur Droge, Ph.D., UCSD, University of Toronto, őskereszténységet kutató történész, a Homer or Moses? Early Christian Interpretations of the History of Culture (1996), The Qur’an: A New Annotated Translation (2013), könyvek szerzője.
  • Kurt Noll, Ph.D., Brandon University, bibliakutató, történész professzor. Legfőbb munkái: The Faces of David (1997), Canaan and Israel in Antiquity: A Textbook on History and Religion (2012), valamint hozzájárult egy fejezettel a Is This Not the Carpenter? The Question of the Historicity of the Figure of Jesus, Tompson és Verenna könyvéhez.
  • Thomas Brodie, Ph.D., újszövetségi történelem professzor, a Dominican Biblical Centre igazgatója, valamint a The Birthing of the New Testament (2006), és a Beyond the Quest for the Historical Jesus (2012) könyvek szerzője. 
  • Robert Price, Ph.D., teológus, független szakember, Jézus történetiségéről több könyve is megjelent, mint Deconstructing Jesus (2000), The Incredible Shrinking Son of Man (2003), Jesus Is Dead (2007), és The Christ-Myth Theory and Its Problems (2012), valamint társszerző a Jesus at the Vanishing Point, a contribution to The Historical Jesus: Five Views (2009).
  • Thomas Thompson, Ph.D., University of Copenhagen, Temple University, Ószövetségi teológus. Fontosabb munkái: The Messiah Myth: The Near Eastern Roots of Jesus and David (2007), ‘Is This Not the Carpenter?’: The Question of the Historicity of the Figure of Jesus (2012), Biblical Narrative and Palestine’s History: Changing Perspectives 2.(2013).
  • Thomas Verenna, Ph.D., University of Rutgers, ókori történelem, társszerzője a ’Is This Not the Carpenter?’: The Question of the Historicity of the Figure of Jesus (2012) könyvnek.
  • Hector Avalos, Ph.D., University of Harvard, University of Iowa State, Héber Biblia, latin és közel-keleti történelem szakértő, antropológus. Fontosabb munkái: The End of Biblical Studies (2007), The Bad Jesus: The Ethics of New Testament Ethics (2015)
  • Raphael Latester, Ph.D., University of Sydney. Kutatási területe: vallásfilozófia, a kereszténység eredete és az alternatív istenfogalmak. Legfőbb munkái: There Was No Jesus, There is No God (2016), The Case Against Theism: Why the Evidence Disproves God’s Existence (2018).

A felsoroltakon kívül még vannak jó néhányan, akik elismerik a Jézus mítosz elmélet érdemeit, mint például Philip Davies (bibliakutató, University of Sheffield), Zeba Crook (vallási tanulmányok, University of Carleton), Francesca Stavrakopoulou (ókori vallások és Héber Biblia professzor, University of Exeter), valamint Tom Dykstra (történész, University of Washington).

Aki ma azt állítja, hogy Jézus történetiségével kapcsolatban konszenzus van, az nincs tisztában a szakmai vita jelenlegi helyzetével. Egy nagyon izgalmas átmenetnek lehetünk szemtanúi a mitológiai Jézus paradigma irányába.

Felhasznált irodalom:

David Fitzgerald, Jesus, Mything in Action, Vol.I.

Ehrman on Historicity Recap

Itt támogathatod a munkám: https://www.patreon.com/kimentimegjezust