A keresztények mély frursztrációja gyakram megmutatkozik, ahogy önmagukat akarják meggyőzni arról, hogy a kereszténység valami eredendően új dologról szól, nem egy pogány vallásokból összeollózott, másodlagos frissességű vallást követnek. A szeplőtlen fogantatás (itt szűz – szex nélküli fogantatást értek) és a szűztől való születés a pogány vallási elem egy klasszikus példája. Tényeket kifordító, kificamított logikával számtalan keresztény apologéta próbálta már kimagyarázni a szeplőtlen fogantatás vagy a szűztől való születés dogmáját. Többnyire úgy szoktak érvelni, hogy „ha nem pontosan ugyanaz, akkor nem befolyásolhatta a keresztényeket” (Raymond Brown, The Birth of the Messiah)

Egyszerűen, tájékozatlanság vagy egyes esetekben akár hazugság is azt állítani, hogy a kereszténység előtti időszakban nem léteztek a pogány mitológiában szűztől született istenek. Sok apologéta azzal védekezik, hogy a zsidók nem vették át a körülöttük élő pogány népektől a szüztől szexuális aktus nélkül történő születés elképzelését. Az igazság az, hogy nemcsak ezt, hanem elég sok vallásos fogalmat emeltek át, mint például a körülmetélést, a disznó húsának tisztátlanságát, a feltámadást, a monoteizmust, az apokalipszist, a pokol tüzét, stb. Ezek az elemek, többek között, a zsidó elit által a babiloni rabság során megismert, babiloni államvallás zoroasztrizmusnak is szerves részei voltak.

Két fogalmat érdemes itt megkülönböztetni – szex nélküli fogantatás és a szűznemzés – ahhoz, hogy érthetővé váljon a szinkretizmus hatékony működése a kereszténység hajnalán. Azt gondolnánk, hogy a szűznemzés magába foglalja a szex nélküli fogantatást, de nem minden mitológiában, hiszen minden elképzelhető variáció megtalálható. Például Héra istennő nem volt szűz, legalábbis a mitológiai világban elég sok szexjelenetben vett részt, de minden évben visszanyerte szüzességét egy rituális varázs-fürdő által. Technikailag tehát, minden gyermeke szűztől született, csak éppen nem szűztől fogant. A legelterjedtebb verzió szerint Hépaisztosz volt a kivétel, hiszen a fogantatása nem szexuális közösülés által történt, hanem Héra egyszerűen saját méhébe képzelte (akarta) a magzatot. Ismerősen hangzik, nem?

A kereszténység előtti pogány isteneknél gyakori volt a szexnélküli fogantatás és a szűznemzés. Héra nem az egyetlen példa. Ott van például Perzseusz csodálatos fogantatása. A történet szerint a méhébe a mennyezetről lehulló aranycsepp termékenyítette meg a szűz Danaét, aki ténylegesen szűz maradt, semmilyen hím nemiszerv behatolása sem történhetett meg az istenek születéséig. Érdekes módon ezt Szent Jusztinusz is elismerte, azzal a magyarázattal, hogy „az ördög előre kitervelte, hogy hiteltelenítse a kereszténységet”. 

A hasonlat megfigyelhető Romulusz születésének történetében is, amelyben Mars isten ‘gondoskodott’ Rhrea Silvia istennő szűznemzés általi megtermékenyítéséről. Ez a leganda Plutárkhos életrajzában úgy jelenik meg, hogy Romulusz kijelenti, hogy ő öröktől fogva létező isten, de testet öltött (egy másik hasonlat Jézussal kapcsolatban), ezért nem jöhetett létre szexuális közösülés által. 

Nagy Sándor villámcsapás vagy kígyó általi mitikus fogantatása az anyja, a szűz Olümpiasz méhében, egybecseng Szent Jusztínusz gondolataival, amelyben Máriát a Szentlélek termékenyítette meg villámlás kíséretében. A villámlást az isteni erő megnyilvánulásának tekintették az ókorban. Olümpiasz már nem volt szűz, amikor megszüli a fiút, így ebből csak egy fél gondolatot örökölt a kereszténység. 

Nana istennő legendájának több változata is van, az egyik változat szerint szűzként foganta Attist. Megvetett egy varázslatos mandulát, mely mandula egy levágott péniszből kinőtt fa termése volt. Vagy megemlíthetjük még Neith istennőt, aki szűzként nemzett isteneket, köztük Rheat. A szexnélküli fogantatás másik példája Mithrász, a felkelő nap istene, egyes történetek szerint egy élő sziklából született. A római birodalomban nagy tiszteletben levő Minerva istennő apja fejéből pattant ki mennydörgés közepette, harcias és szűz istennő volt. Összefoglalva az eddigieket, bőven volt honnan meríteniük a zsidóknak, akik büszkén állították, hogy „a mi Istenünk képes megtenni azokat a dolgokat, amit a ti isteneitek tudnak”. 

Plutarkhosz, az egyik legnagyobb ókori történetíró is tanúsítja, hogy  a pogány népeknél szélesebb körben elterjedt volt az az elképzelés, hogy istenek képesek megtermékenyíteni ‘mennyei lélekkel’ és ‘menyei erővel’ nőket – ugyanezt a kifejezést használják az evangéliumok Jézus esetében. Maga Plutarkhosz is kivánatosnak vélta a szűznemzést és undorítónak gondolta az istenek és a halandók közötti szexuális kapcsolatot. Ugyanezt a hozzáállást tanusították az evangéliumok írói is, amikor megalkották Jézus születésének mítoszát. 

M. David Litwa, Jesus Deus: The Early Christian Depiction of Jesus as a Mediterranean God könyvében összefoglalja a legutóbbi szakmai kutatások eredményeit a témában. Szerinte is értelmetlen azt állítani, hogy „nincs pontos párhuzam Jézus és az ókori mediterrán istenek fogantatása között”. Meglátása szerint, ez a hamis érv „az összehasonlítás fogalmának félreértésén alapszik. A hasonlóság elsődleges jellemzője, hogy nem jelent azonosságot. Ennek eredményeként sosincs pontos párhuzam.”

Richard Carrier kiemeli azt a tényt, hogy ‘Isten spontán embereket teremt’ fogalom jóval a kereszténység előtt a zsidó vallásos felfogás szerves része volt. Ha Isten képes volt megteremteni Ádámot és Évát szexuális kapcsolat nélkül, akkor Jézust is megalkothatja szex nélkül. Amúgy a keresztények reménysége, hogy Isten újjáteremti őket szex nélkül (2Kor.5). Már csak az a kérdés szokott fiatal hívők vitatémája lenni, hogy a mennyországban vajon lesz-e egyáltalán szex? 

Következtetés

A keresztényeknek egyszerűen el kellene fogadniuk azt a tényt, hogy vallásuk a vallások törzsfejlődésének egy evolúciós ága, egy újabb szekta a babonaság és mitológiák versengő világában. A kereszténység a Földközi tenger térségében korábban létrejött vallásokból lett összeollózva, szinte alig tartalmaz új gondolatokat. Elmerengtem azon, hogy a korai keresztények mennyire utálhatták az emberi test természetes tényeit, ha ilyen meredek fantáziát – szex nélküli fogantatás és a szűzi születés – sikerült átemelniük pogány mitológiákból. Ezek után azon sem kell csodálkoznunk, hogy a kereszténységnek a szexualitáshoz való viszonya mennyire távol áll az egészséges szemlélettől. 

Nincs értelme tagadni Jézus születése történetének pogány mitológiai eredetét. Ha ez nem így volna, az eddigi bejegyzéseim alapján tudhatnánk, hogy Jézus történetisége igencsak gyenge lábakon áll, de a szexnélküli fogantatás és a szűztől való születés csak egy újabb érv, mely gyengíti az elképzelést, hogy történelmi személyről van szó.

Felhasznált irodalom:

richardcarrier.info/archives/11161

Itt támogathatod a munkám: https://www.patreon.com/kimentimegjezust