“Jézusról azért nem írtak a kortárs történetírók, mert nem volt annyira ismert”, – mondja néhány apologéta. Több sebből vérzik ez az érv. Korábban már említettem néhány komoly kifogást. Most csak egyetlen szempontból szeretném megvilágítani az állítás gyengeségét – mégpedig egy jól dokumentált jelenséggel: a sok messiás figura jelenlétével. Meglepő számú önjelölt messiással találkozunk az első század körüli időszakban. Íme néhány példa:

–Keresztelő János – mind a négy evangélium megemlíti Jánost, aki megelőzi Jézust. Bár, érdekes módon, egyik evangélium sem nyújt tiszta képet arról, hogy ismerték-e egymást, unokatestvérek, ellenfelek vagy partnerek voltak-e? Nem lepődnék meg, ha róla is kederülne, hogy egy másik mitológiai vallásos alapítóról van szó, de legalább róla van némi Biblián kívüli bizonyítékunk. Josephus röviden megemlíti az Antiquities-ben, valamint Keresztelő János szektája megjelenik a második századi apokrif novellában, a Clementine Recognitions-ban, ahol a rivális keresztényekkel vitatkoznak arról, hogy Keresztelő János volt-e a Messiás vagy Jézus.

–Tyanai Apollóniosz – filozófus és csodatevő, aki sokban hasonlított Jézushoz, az idők során többen is rámutatnak erre. Az Id. Philostratus életrajzot is írt róla, több szakértő kételkedik abban, hogy valóban létezett-e.

–“Az Egyiptomi” – Lukács az Apostolok Cselekedeteiben néhány hamis messiás nevét Josephustól kölcsönvette. Döbbenetes, de pontosan azért tudjuk, hogy Lukács Josephustól másolt és nem fordítva, mert hibásan jegyezte le ezeket a neveket. Az egyik utalás Apcs. 21:37,38. (Valószínű, hogy Mózesre vagy Józsuéra utal, mintsem valakinek a nemzetiségére). Az Egyiptomi saját követőit az Olajfák hegyére irányította, hogy megfigyelhessék, amikor parancsára leomlanak Jeruzsálem falai (Antiquities 20.viii.6). Nem meglepő, hogy ez a prófécia nem teljesedett be. A rómaiak lemészárolták a szekta tagjait, miközben vezérük elmenekült.

–Galileai Júdás és Teudás a Mágus – Lukács evangéliumában, egy Gamáliel nevű híres rabbi röviddel Jézus halála után beszél ezekről a hamis messiásokról (Apcs.5:34-37). Sajnos, Lukács tévedett Teudás illetően, mivel az ő felemelkedése, valamikor 44-46 között történt, egy évtizeddel később, Fadus helytartó ideje alatt (Josephus Flavius, Antiquities 20.v.1-2). Lukács hibára hibát halmoz, és megfordítja a két messiás sorrendjét is – a valóságban Judás Teudás után következett.

–Athronges és Peraeai Simon – Josephus (Jewish War 2.iv.3.) a fentiek után még két messiást említ: az Athronges nevű pásztor lázadót és Heródes egyik szolgáját, a Peraeai Simont, akit Tacitus is megemlít (Histories 5.9.2)

–“A Szélhámos” (A sicarii messiás) – egy másik név nélküli messiás, egy sicarri banda vezére. Követőinek szabadságot ígért, ha elkísérik a pusztába. De csak annyit sikerült elérnie, hogy Fesztus katonái legyilkolták őket út közben.

–“A Taheb” (jelentése: a helyreállító) – ugyancsak egy ismeretlen szamaritánus, aki a szent Gerizim hegyére vezette felfegyverzett követőit, hogy megmutassa nekik azokat a szent edényeket, amelyeket Mózes rejtett el – ha Pilátus katonái nem értek volna oda hamarabb és nem öltek volna meg szinte mindenkit a tömegből (Antiquities 18.iv.1-2).

–Jonathán, a takács – egy másik Mózes szerű messiás, aki meggyőzte rajongóit, hogy kövessék a pusztába azzal az ígérettel, hogy jeleket és csodákat fognak látni, csak éppen a rómaiak megölték őket. Jonathán börtönbe került és szörnyű kínszenvedések között máglyahalált halt (Jewish War 7.xi.1-3).

–Carabas – Alexandriai Philo (Flaccus 6.34-40) feljegyzi, hogy 38-ban egy zsidó ellenes tömeg éljenezve fogadta az új királyt, Heródes Agrippát, és rögtönözve megkoronázták, a középpontban Carabas-al, aki egy helyi őrült és csavargó, de arra késztették, hogy királyi ruhát öltsön, akit kicsúfolhat a tömeg – valahogy ez is Krisztusra emlékeztető jelenet.

–Yeshua ben Hananiah/Jézus Anániás fia – Josephus egy másik jeruzsálemi örültről is beszél (The Jewish War, 6.v.3), és legalább két tucat hasonlóságot sorakoztat fel az evangéliumok Jézusával – nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy az evangélium írói az ő történetéből szemezgettek. Egy szép napon ez az egyszerű, közönséges paraszt végítéletet hírdető próféta lett. Valószínű, hogy a zsidó vezetők elfogták és “megkorbácsolták, míg bőre cafatokban nem lógott”, majd elengedték. Josephus többször is említi, hogy ez a szerencsétlen messiás önmaga védelmére semmit sem mondott.

–Simon bar-Giora – egy másik messianisztikus figura. A forradalmár Simont pálmaágakkal köszöntötték Jeruzsálemben, mint Megváltót, aki követőit védelmezte egy ellenséges másik önjelölt messiástól, a zelóta Gischalai Jánostól, aki bandájával elfoglalta Jeruzsálem szent helyeit. Miután dicsőségesen bevonult, megparancsolta, hogy tisztítsák meg a templomot, vagyis “seperjék ki a zelótákat a városból”. De végül, Simon feladta magát a rómaiaknak, akik megkínozták és kivégezték, mint a zsidók királyát (Jewish War, IV, V, VII)

–Simon Mágus – rosszfiúként többször is megjelenik a korai keresztény iratokban. Apostolok cselekedeteiben (8:9-24) megbabonázza az egész Samáriát, hogy istenként tiszteljék, de amikor látta Jézus tanitványainak meggyőző csodáit, áttér a kereszténységre. Valódi arcát akkor mutatja meg, amikor megpróbálja Pétert megvesztegetni, hogy a Szentlélek erejét hasznosíthassa. Az egyházatyák elég sokszor őt vádolják különböző tévtanításokkal. Néhány korai keresztény legenda szerint akkor figyeltek fel rá, amikor a Római Fórumon bemutatta varázslatait. Démonok által vezérelt szekéren repült a levegőben, Péter pedig leimádkozta és lezuhant. A repülő Simon történetisége kétséges, de a kor elemzői szerint (Epiphanusz, Hippolytus, Szent Iréniusz és Szent Jusztinusz), a Simon Mágus messiási kultusz mindenképpen éreztette hatását Kis-Ázsiában, Szíriában és Rómában a második és negyedik század között.

Ha Jézus híre csak egy kicsit is megközelítette volna azt a szintet, amiről az evangéliumok beszélnek, akkor a fent említett messiásokat mindenképpen lepipálja. De a fentiek közül mindnek sikerült olyasmit elérnie, amit Jézusnak nem! Hogy lehetséges, hogy ezek a lúzer messianisztikus figurák Jézussal ellentétben képesek voltak történelmi nyomot hagyni? Hogyan lehetséges, hogy saját követőin kívül senki sem figyelt fel rá és az újonnan alapított vallására majdnem egy egész évszázadon keresztül? Megfordítva a gondolatot, ha Jézus annyira jelentéktelen volt, hogy még annyira sem volt érdekes, mint a fent emlitett messiások, akkor hogyan inspirálhatott egy jelentéktelen házi gyülekezetekkel induló vallást – amely állítólag futótűzként terjedt az egész Birodalomban?

Felhasznált irodalom:

David Fitzgerald, Jesus: Mything in Action, Vol.I.